Laci is valami ilyesmire gondolhat.
A téridő különböző fizikai pontjait a relativitás elméletekben kétféle képen lehet összekapcsolni egymással. Vagy egy adott életvonallal, ami valamely objektum útját jelöli ki a múltból a jövő felé, vagy az objektumok közötti fénysebességű hatásokkal, amelyek egy adott objektum számára a fénysebességgel beérkező múltbeli hatásokból, és az erre válaszként adódó objektumból induló jövőbe tartó hatásokból áll. A téridőben terjedő fénysebességű hatásokat az útjuk során azonban módosítja az objektumok egymáshoz képesti mozgásállapota, a téridő görbülete, tágulása, csökkenése, és ezen hatások kizárólag az elindulásuk, és beérkezésük eseményei által válnak érzékelhetővé. A hatások terjedését a téridő pontjaiban az Einstein téregyenletek, és Maxwell egyenletek írják le, amelyek szintén lokálisan, a szomszédos téridő pontok között értelmezhetők. Ebből az egyszerűsített leírásból is látszik, hogy nincsenek közvetlen kapcsolatok az objektumok között, és a matematikai leírásban kiválóan használható azonos idejű koordinátarendszerek absztrakciója nem rendelkezik olyan fizikai realitással, mint amilyen realitást az objektumoknak, és a fénysebességű hatásoknak adtunk.
Ezért az objektumok öregedése, és a hatások terjedésében megfigyelhető Doppler-eltolódások valódi fizikai realitások megnyilvánulásai, míg a koordináta transzformációk már csak éppen olyan absztrakciók, mint az egyidejűként felvett szinkronizált koordinátarendszerek.
A kvantumelmélet persze sajnos belerondít ebbe a képbe, és olyan egymásra hatásokat definiál, amelyek kilógnak ebből a szemléletes képből.
