Köszönöm a válaszokat!
Igazából pont ez zavar, hogy nem értem, hol és hogyan megy át a részecske kép a hullámokkal leírt képbe. Mert a két kép nagyon más. Az egyiknél egy pontszerű részecske hagy el egy konkrét objektumot, jól meghatározható irányba. A másiknál szép szimmetrikus hullámfrontok terjednek a tér minden irányában. Ezt szeretném valahogy összeegyeztetni a fejemben.
Az egyik irányban van elképzelésem (bár lehet, hogy ez sem helyes). A fényfotonokra úgy tudom elképzelni a hullám képet, hogy a nagy számú foton hullámokban terjed, tehát valahogy úgy, hogy a fotonok hol sűrűbben, hol ritkábban követve egymást haladnak kifelé sugárirányban a forrástól. Ezeknek a sűrűbb és ritkább helyeknek a távolságát lehet esetleg jellemezni a fény hullámhosszával. Tudom, hogy ez a kép csak akkor képzelhető el egyáltalán, ha nagyon sok fotonról van szó, de már ezzel is beérném.
Lefelé viszont nem tudom folytatni a részecske képet. A fény, vagy talán az infravörös sugárzás az utolsó, ahol még el tudom képzelni, hogy az egyes fotonokat atomok bocsátják ki, de aztán a mikrohullámhoz érve már ez a kép teljesen megszakad, és jön a gyökeresen eltérő, gyorsuló elektronok által létrehozott hullám modell.
De Rigel magyarázata, hogy az elektronok a fordulóponton "dobják ki" a fotonokat egész jónak tűnik.
Auróra, neked is köszi a linket, bár egyszer láttam már egy ilyen témájú könyvet, és a matematikája már az első oldalon elborzasztott, úgyhogy nem biztos, hogy sokra mennék vele

Ezért is próbálok valami szemléletes képet kialakítani. Tudom, azt mondják, főleg a kvantumfizikában, hogy nem lehet, hogy az csak matekkal érthető meg (vagy inkább szokható meg), de azért még reménykedem benne
