Egy laikus kérdés ami,foglalkoztat

[karit]

Köszönöm! Bár arra ott sem találtam igen/nem választ, hogy fizikailag is összenyomódik-e ilyenkor az anyag, vagy csak a garázsmester/létrapilóta tapasztal rövidülést a hozzá közeledő másik objektumon. Vagy hogy a kettő ugyanaz-e.

Alighanem értelmetlen az eldöntendő kérdésfeltevés, mert ilyenkor többnyire "attól függ" a válasz, és előkerülnek a zsebekből az órák meg a gyökjelek. (Sajnos születési rendellenesség miatt Michio Kaku mosolygós hasonlatait sem értem, nemhogy az emeletes törteket. :shame:)

Két dolog azért átjött az index fórum vitája alapján, még ha a homály csak nagyobb is lett bennem, mint volt:
1, hogy az ott javasolt, az ajtóbecsukás utáni gyorsabb besötétedés érdekében koromporral bevont garázs megfigyelésénél a fenti installáció jóval egyértelműbb eredményt adna;
2, NEM a válasz, nem fog a lámpa felkapcsolódni a megfigyelők (ill. a vitázó felek) konszenzusának elmaradása miatt, mint ahogy 'nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret', akkor sem, ha Schrödingeré, csak hogy teljes legyen a képzavar; és nem azért, mert még a létrán ülő Superman se tudna elég gyorsan lepattanni a létráról, lefékezni és becsukni mindkét ajtót egy pillanatra, még úgy se, ha megbeszéli a garázsmesterrel, hogy '"na akkor háromra", hanem mert... "ilyen a valóság". Igyekszem elfogadni.

[api]

Ehhez igazán nem kell semmiféle matematikai képleteket megérteni. Csak azt, hogy a távoli események egyidejűsége, nem abszolút fogalom. Ami az egyik rendszerben egyidejű az nem egyidejű a másikban, és viszont, s ennek a diszkrepanciának a nagysága függ az események távolságától és a rendszerek egymáshoz képesti sebességétől. Ezt valahogy nagyon nehezen emészti meg az ember. Pedig egy másik fogalomnál, a sebességnél, mindenki természetesnek veszi a dolgot, hogy az sem abszolút, hanem függ a megfigyelő rendszerétől.

Nem tudunk szabadulni az illúziótól, hogy minden itteni pillanatnak egyértelműen megfeleltethetők vele egyidejű pillanatok mindenfelé távol a világban. (Pl. Amikor én itt felkelek, ő ott épp rám gondol.) Pedig nem. Minden más helyen annyi különböző pillanat lesz vele egyidejű, ahány különböző mozgásállapotú megfigyelő méri az egyidejűséget. Ezt a garázsajtós, lámpás szinkronozást is végig lehet számolni egyik és másik rendszerből is, ilyen feladatok garmadája ismert, a részletekkel nem akarok foglalkozni. (Pl. figyelembe kell venni az elektronok megindulásának és leállásának dinamikáját is a drótban.) A lényeg, hogy az elektrodinamika pontosan tudja és szigorúan követi az egyidejűségek relativitását. Már azelőtt tudta, hogy Einstein rájött volna a relativitáselméletre.

Mi egy tárgy hossza? A két végén kijelölt pontok távolsága. Mi a pontok távolsága? Az azonos időben mért koordinátakülönbségekből Pitagorasz tétellel kiszámolt mennyiség. De mi az azonos idő? Az bizony egy rendszerfüggő relatív megállapítás. Ezért relatív a tárgy hossza. Nem nyomódik össze, mint ahogy az órák se lassulnak le, hanem maga a távoli egyidejűség relatív.

[KovPityu]

[api]