No, most beregisztráltam.
Évek óta olvasom a fórumot, és nyomon követtem a beszélgetést még a Csillagvárosban is. Dávid Gyula előadásait tíz éve nézem, eleinte a Polarisban tartottak felvételeit, később az Atomcsill és más sorozatokat. A Gyula előadásai előtt többnyire a Tálentum sorozat könyveiből próbáltam tájékozódni az engem érdeklő témákban, de amióta az eszemet tudom azóta érdekel a minket körülvevő világegyetem, miből lett, hogyan fejlődött, hová tart, vagyis a kozmológia témáiban.
Gyula előadásainak, a Csillagváros és az itteni fórumnak köszönhetően kialakult bennem az Univerzumunk mélyen gyökerező csodálata, egy olyan stabil alap, amelyre gondolva a mindennapok visszásságain át tudok lépni. A porszemnyi emberi léptékű problémák elenyésznek az eonok óta létező, felfoghatatlanul hatalmas és változatos Univerzumunk - s esetleg az azt magába foglaló Multiverzum - mellett, értelmet, mélységet adnak a régi mondásnak: száz év múlva az apró-cseprő emberi problémákra senki sem emlékszik majd.
Bár belőlem fizikus sosem lesz, a szakszerű, de ismeretterjesztő magyarázatokat is csak részben értem meg, ezzel együtt nagyon érdekes volt látni, ahogyan Laci hozzám hasonló érdeklődőből dicséretes, párját ritkító szorgalommal, éleslátással nekifogott, és becsülettel megtanulta a korszerű elméleti fizika egyes ágait, és elsajátította a matematikai eszközkészletüket, meglátta, mi hordoz fizikai jelentést, és mi pusztán matematikai délibáb, majd pedig egy ponton túllépve számolásai során maga fedezte fel a mások által már leírt szabályszerűségeket.
Laikusként is különlegesen izgalmas volt végignézni, ahogyan Laci Gyulától időnként inspirálva a szorgalma, belátóképessége és tehetsége révén felfedezővé vált, egy szemvillanásnyi betekintést engedett az elméleti fizika fejlődésének folyamatába, s igazolta a sejtésemet, az igazán tehetségesek nem megtanulják, hanem felfedezik a tehetségük tárgyát, az alapokból kiindulva logikus gondolkodással és intuiciójuktól vezetve meglátják azt, amit már előttük mások is. Talán máshogyan, más úton, de a lényeget tekintve ugyanarra jutnak. Látni megvillanni a tehetséget, s az alkotás folyamatát olyan volt számomra, mint egy zenerajongónak a kedvenc előadójának impromizációját hallgatni egy exkluzív, zárt körű, bensőséges hangvételű előadáson.
Számomra ezek vagytok ti, ez a közösség, annak, ami ma vagyok, ahogyan gondolkodom, annak az eddigiekben jelentős formálói voltatok. Ezen kívül nem ismerek Magyarországon, magyar nyelven olyan nyilvános fórumot, ahol hasonló színvonalú és témájú beszélgetés zajlana talán a leginkább emberhez méltó témáról, az Univerzumról és annak megismeréséről. A jelenleg elfogadott modellek a mérések és kísérletek évszázados próbáját állták ki, s valamilyen formában mindaddig a civilizációnkkal lesznek, amíg az létezik. Ezekkel foglalkozni, erre feltenni egy életet - ez emberhez méltó vállalkozás.
Laci, kérlek, amit itt felépítettél, a közösséget, ami itt összegyűlt, ne cseréld ezt fel olyasmire, amire száz év múlva - de talán tíz év múlva sem - már úgysem emlékszik senki. A te életműved az, amit az elmúlt évek során felépítettél, nem pedig az, amit az elmúlt napokban a fórum témájától idegen módon leírtál. Azt gondolom, amit emberi mivoltában az ember a világért tehet, azt te bőven megtetted. Talán nem abban a formában, ahogyan gondoltad, és talán te sem látod át, az eddigi munkáddal mit adtál másoknak, ez a fórum hogyan inspirálhat fiatal és tehetséges embereket, s hogyan ad mértéket vitakultúrában, korrektségben, segítőszándékban a mai mértéktelen és értéktelen társadalmunkban.
Köszönöm.