kozmoforum.hu

Harmadik kérdésem (idézet a napszemüveges levélből):

Ha a fizikai valóság eddig legteljesebb, legalaposabb elmélete, a kvantummechanika végtelen dimenziós terekkel dolgozik (akár egy egyszerű hidrogénatom leírásakor is), akkor miért és honnan gondolták azt a kvantumelmélet előtt születettek, sőt miért és milyen alapon érezzük mi is azt, hogy a világ háromdimenziós?

dgy

A harmadik kérdésre reagálnák:
Egy olyan térben, világban ahol három adat elég valaminek a hozzám viszonyuló helymeghatározásához (lokalizálásához) az három dimenziós. A mikrovilágban, pl. egy elektron helyének lokalizálásához már ennyi kevés.
Szerintem.
Ha jól értem a kérdés lényegét?

Az a baj, hogy én még a játék lényegét sem értem! A harmadik kérdésre a választ a múlt héten láttam.
G.J. Gorelik könyve, (címében a válasz), Gauss, ionizáció lehetősége, a bolygó pályák változása szerepelt benne 1, 2, 3, 4, 5,... dimenzióban.
Be lett bizonyítva, hogy három... Engem meggyőzött, ergo én mondhatom, hogy három!
Most adjam meg a forrást, vagy próbáljam én elmagyarázni a saját szavaimmal?
A második opció nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne...
Üdv,
L.

A kvantummechanika térfogalma teljesen mást jelent, mint a hétköznapi tapasztalat háromdimenziós tere. Az csak egy matematikai konstrukció, amelyben leírják a hullámfüggvényt, de annak az ún. összeomlása után az eredmény már egy mérhető fizikai mennyiség lesz, amely ugyanúgy fog számunkra megjelenni, mintha nem kvantummechanikai erededű lenne.

"A dimenzió a vizsgált jelenség leírásához szükséges adatok száma"

De a kérdés térdimenziókra vonatkozott. Egy sima tömegpont mozgásának a leírásához is használhatunk 6 dimenziót (3 hely, 3 sebesség), de attól még nem mondjuk azt, hogy ez a pont 6 térdimenzióban mozog.