kozmoforum.hu

Vegyünk egy csokimikulást (nemrég láttam egy élelmiszerboltban, nagy tételben, negyedáron - bizonyára ezt hívják nyári mikulásnak), és alaposan vizsgáljuk meg, hogy rájöjjünk, hogyan is készül!

Ha az alufóliát lefejtjük, azonnal észrevesszük, hogy egy folytonos, vékony csokiperem vonul végig a test körül. Azonnal adódik a magyarázat: a mikulást két fém félformába öntik (még meleg csokiból), majd ezeket a peremük mentén összenyomják. A még puha massza egy kis része behatol a két forma közé, ls keskeny "egyenlítői hegységet" alkot a test körül - ezt észleli később a mikulást vetkőztető vásárló.

Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy ha betörjük a mikulást alkotó (évente egyre vékonyabb) csokiréteget, és megfigyeljük a "mikuláshéj" belső felületét, ott semmiféle peremnek nem találjuk nyomát! Pedig a két félmikulás összenyomása után a belső felületen is kellene látszania a peremnek, vagy legalábbis az illesztés valamilyen nyomának...

Hogyan készül akkor valójában a csokimikulás?

(Kérem, hogy aki - mert pl az édesiparban dolgozott - ismeri a megoldást, ne árulja el azonnal! Hadd töprengjenek, vitatkozzanak néhány napig a témáról a kevésbé informált, ám logikus gondolkozású olvasók!)

Ui: ha sikerült megnyugtatóan lezárni a kérdést (de csak akkor!), gondolkodjunk el egy rokon jellegú. de az első kérdés megoldása fényében még fogósabbnak bizonyuló problémán:

Hogyan készül a kétfülű húsvéti csokinyuszi?


dgy

https://www.youtube.com/watch?v=o4vkUHb ... tu.be&t=75

Nagy igénybevételeknek kitett tengelyszimmetrikus fém alkatrészeket centrifugális öntéssel gyártják.
Az öntésti matrica falvastagsága nagyobb, mind az alkatrész végleges mérete, a centrifugális erő hatására a szennyeződések (kisebb sűrűségük miatt) szétválnak a tiszta ötvözettől. A munkadarab belsejét méretre leessztergálva nagy szilárdságú fém ötvözeteket lehet elérni. Szinesfém síkcsapágyakat és dugattyúgyűrűket így gyártanak.

A csokimikulást, az öntési matricában meg kell forgatni.
A centrifugális öntési technológia tökéletesítésével, adott belső felületű martricában kevesebb csokit kell önteni, így vékonyabb falvastagságot lehet elérni.

Nem az édesiparban, hanem keramikusoknál láttam a következő eljárást:
Nagyon vékony falú cserépedényeket készítenek gipszformában úgy, hogy híg tejföl konzisztenciájú agyagot öntenek bele, s mindenfelé forgatva körbelötyögtetik benne. A gipsz kiszívja a víz nagy részét az agyagból, így amikor kiöntik a felesleget, egy vékony sűrűbb réteg marad a belső felületén. Ez a 2-3 mm vastag réteg 20-30 perc további várakozás után már önhordóvá válik, így a forma szétnyitása után se roskad össze. Szerintem a mikulásokkal valami hasonlót művelhetnek, csak ott a formának nem a vizet kell kiszívnia, hanem le kell hűtenie a forró folyós csokoládét.

A válasz helyes. Van egy furmányos mechanikus szerkezet, ami egyszerre három tengely körül tudja forgatni az üreges formát, hogy a csoki egyenletesen szétkenődjön és odafagyjon.

De a centrifugális erő csak kifele hat. Ezért ismételten felmerül a még súlyosabb kérdés:

Hogyan készül a kétfülű csokinyúl???

dgy

Nos? Senki sem emlékezik gyerekkorából a kétfülű csokinyuszikra?


dgy

Talán lelőhetem a feladat első csattanóját:

Nincsen tömegesen gyártott, kétfülű csokinyuszi, és hasonló, erősen konkáv figura.

Ugyanakkor a feladat második csattanója, hogy mégis gyártanak ilyeneket:

Csak éppen részben kézzel készül, és főleg külföldön. Ennek megfelelően kis mennyiségben és drágán vásárolható, így kevesünknek lehet róla emléke.

Akkor folytassuk más komplex édesipari termékekkel.

Talán sokan ismerik a diánás cukorkát. Ez cukorból készült 4-5 cm-s palackforma, ami Diána sósborszesszel van töltve. Kívül egyesével selyempapírba csomagolják. Régebben minden mozi előcsarnokában lehetett kapni (ez volt az egyik, gyerekek számára is legális alkoholtartalmú élelmiszer, a másik a konyakosmeggy), aztán a rendszerváltáskor eltűnt. Néhány éve újból felbukkant, általában csokiba mártott változatban.

Nos tehát: hogyan lehet a porhanyos, laza cukorból kis palackokat formázni, hogyan lehet ezt megtölteni az alkoholos folyadékkal, és hogyan lehet légmentesen lezárni?

Aműgy a technika nem volt üzembiztos: a moziban kapható tizes csomagból általában két palackocska el volt törve, ettől az egész zacskó (és a fogyasztó is) fülig ragacsos lett.

dgy

Én úgy sejtem, hogy a diánás cukor formábaöntéssel készült.
Az pedig, hogy a felületén, vagyis az öntőforma peremén alakul ki kristályos cukorréteg, úgy oldható meg, hogy magas hőmérsékleten (vagy valamilyen könnyen elpárolgó, a cukoroldhatóságot növelő hozzátevővel adalékolva) alakítják ki a cukor későbbi belsejét, úgy hogy a gyártási folyamat végső stádiumához viszonyítva a cukor koncentrációja nagyobb legyen mint az oldhatósági határ.

Így, a lehűlő (vagy egyéb úton) csökkenő cukoroldású alkoholos folyadékban a cukor elkezd kicsapódni, az pedig jól ismert, hogy a kicsapódás energetikailag a felületeket preferálja.
Így a cukor kiválása túlnyomórészt az öntőforma belső felülete mentén történik meg. Erre szükség esetén rá lehet segíteni, ha a belső felület mentén eleve vannak apró cukorkristályok.

Annyit elárulhatok, hogy a dianás cukos és a konyakosmeggy nagyon hasonlóan készül.
És azt ugye nem gondolod, hogy a konyakosmeggy külső rétege az alkoholos oldatból válik ki.

dgy