kozmoforum.hu

A középkori Európa jelentős részén, elsősorban a faépületeket úgy alakították ki, hogy az egymásra épülő emeletek egyre szélesebbek voltak.

Milyen fizikai, gazdasági, szociológiai stb okai lehettek ennek?

A különféle adónemek időben és térben is igen változatos formát öltöttek. A Szent Római Birodalom területén városonként is erősen eltértek a szokások, de általában igaz az hogy ha valaki elég jómódú volt, akkor vagy kőpadlót épített a házába, vagy emeletes faháza volt, és külön szobák hiányában az egymás feletti emeletek számítottak annak.
A nedves talajon (főleg Angliában) történetesen nagyon hamar elkorhadt a fapadló, még akkor is ha a fát előtte megpörkölték. Így a lakórész az emelet(ek) lett(ek), míg a földszint sokszor megmaradt padló nélkülinek, raktárnak vagy állattartásra hasznosítva.

A legfantáziadúsabb (de hibás) magyarázat amit hallottam ezzel kapcsolatban az az, hogy kiugró emeletekből az ablakon át kidobva a szemetet, azok egyenletesen oszlottak el az utcán, és a szekereket kevésbé zavarta.

Az oka (eltekintve attól hogy később divattá vált) sokkal prózaibb.

Nem voltak elég szélesek az utcák. Így nem lehetett elég tágas teret kiallakítani a belsőkben (pl. 2 szobát és egy folyósót is köztük- rájöttel arra, hogy pl. hálószóbában a nagyobb tér több friss levegőt jelent, ami nyugodtabb alvást biztosít).
A középkorban a szerkezeti számitasok hiányában gerendaszerkezeteket túlméretezték , pl. 2ox2o oszlopokat használtak és azok eleve sok tért loptak el a belsőből (a külső és a belső burkolatal együtt). A mai statikát használva és megfelelő visszatámasztásokat alkalmazva, 12x12-es oszlop is elég lett volna (esetleg rétegelve is).
Egy nagy előnye egy ilyen jellegű épületnek az, hogy az eresz szélesebb mind a ház és jól végi a falakat a csapós esőtől. Akkoriban fából készült csatornákat alkalmaztak, ha egyáltalán készítettek csatornát a tetőnek. Ezek az épületek mind faragott gerendákból készültek, amik sokkal erőssebbek és időtálóbbak voltak, mind a vágott gerendák.

Én is arra tippelek, hogy csak felfelé tudtak bővülni, az utca mérete adott volt, és abból valószínűleg nem vehettek el/nem kaptak rá engedélyt.

Még a középkorban is használtak koszorúkat.
A falak tetején készítettek egy olyan keret fából, ami valamilyen színten összeköti a falakat (mert a falak nem szeretik a csavarást) és ossza a következő emelet súlyát.
A koszurúra felfektetett vagy felesben csapolt födémgerenda csomópontja nyírásra van terhelve, a hajlításra megterhelt födémgerendának ez a gyenge pontja. A koszorú vastagsága által biztosított alátámasztás elég.
Nem előnyős egy fagerendát konzolba megterhelni- főleg ha feles csapolást alkalmazak a koszorúnál, teljesen kizárt, hogy emiatt építettek volna egyre szélesebb emeleteket.
Amúgy Turdor-kori építészet jellemzője volt a Jettyig módszer, föleg Angliába terjedt el. A kontinensen nem láttam sehol.
De folytatva a gondolatmenetet:
Itt van egy 12. században épült norvég fatemplom (Lom helységben).





Ennek a templomnak nagyon vastag talpgerendái vannak, ez egy teljesen egyedi megoldás.
Miért készítették így a norvég ácsok?