Villamoskatasztrófa vagy görbült tér?
Igaz történet
Január, éjjel 3 óra, jeges keleti szél fúj...
Az ember igyekezne haza az egyetemről, egyelőre csak ácsorog a Petőfi-híd budai végén a villamosmegállóban, és a Pest felől érdezendő villamost lesi meredt szemmel. Mint tudjuk, a Föld gömbölyű, és ezt a divatot követve a Petőfi-híd útpályája is kissé domború. Így hát a budai villamosmegállóból nem látni a pesti párját, a Boráros-tér felett a hídon levő megállót. Pusztán csak a megálló fölötti első két lámpa fénye látszik át a túlpartra, közvetlenül a görbülő útfelszín felett.
Amikor villamos áll be a pesti megállóba, a két lámpa fénye kissé megváltozik. Korábbi beható tanulmányozás azt mutatta, hogy a villamos elejének tetején levő két lámpa lép a megálló közvilágításának helyébe. E lámpák viszont hamarosan emelkedni kezdenek, amint a villamos megindul a híd közepe felé. A lámpapár alatt gyorsan megjelenik két másik lámpa is: ezek a villamos orrára szerelt fényszőrók. A négy lámpa íves hídi pályáját befutva másfél percen belül megérkezik a szemét lelkesen a szélbe meresztő várakozóhoz, aki gyorsan felszáll a villamosra.
Ezűttal azonban másképp történik. Némi ácsorgás után a két felső lámpa szabályszerűen elkezd emelkedni - remek, a villamos elindult a megállóból! - és felbukkan alatta a másik kettő is. De jaj! Valami visszahúzza a járművet, az alső két lámpa eltűnik, és csak a felső kettő pislog a távolban (a pislogást a süvítő szél okozza, nem ez lesz a kérdés)...
Mi történhetett? Az udvarias éjszakai villamosvezető visszatolatott egy elkésett utasért? A jeges sínen megcsúsztak a villamos kerekei? A Mester-utcai kocsmában tanyázó Fanyűvő meglasszózta a villamos utolsó kocsiját? Vagy esetleg a Boráros-tér alatt rejtőző fekete lyuk téridő-görbítő hatása...?
De nincs idő töprengeni, a villamos ismét nekirugaszkodik, a két lámpa megemelkedik, megjelenik az alsó kettő is - de mint egy katasztrofális rakétakilövés, az akció most sem sikerül, a villamos visszacsúszik kétlámpás Boráros-téri nyugalmi helyzetébe.
És - úgysem fogja senki sem elhinni - a következő öt percben ez az elrugaszkodás-visszacsusszanás ciklus még kétszer megismétlődik!. Valami nagyon nem akarja elengedni a pesti megállóból ezt a villamost (először egy freudi elütéssel "villamos" helyett "visszamost" gépeltem, nagyon helyesen...) Ez csakis a Boráros-téri fekete lyuk lehet, a többi feltételezett kiváltó ok nem lenne ilyen kitartó...
Míg végül az ötödik próbálkozás sikeres: a két lámpából négy lesz, ezek folyamatosan emelkednek a híd közepéig, és más itt is van a budai oldalon a villamos. Látszólag ép, nem látszik rajta a téridő görbületével folytatott heroikus harc nyoma.
A hazaút már nélkülözi a kalandokat. A kérdés viszont az: merjek-e reggel a Boráros-téren át utazva bejönni az egyetemre, vagy engem is elnyeléssel fenyeget az ott rejtőző fekete lyuk? Lehet, hogy én épp azt az egy villamost láttam, amelyiknek sikerült kimásznia, de hány tűnhetett el a lyukban nyomtalanul....
Segítsetek!
dgy
Január, éjjel 3 óra, jeges keleti szél fúj...
Az ember igyekezne haza az egyetemről, egyelőre csak ácsorog a Petőfi-híd budai végén a villamosmegállóban, és a Pest felől érdezendő villamost lesi meredt szemmel. Mint tudjuk, a Föld gömbölyű, és ezt a divatot követve a Petőfi-híd útpályája is kissé domború. Így hát a budai villamosmegállóból nem látni a pesti párját, a Boráros-tér felett a hídon levő megállót. Pusztán csak a megálló fölötti első két lámpa fénye látszik át a túlpartra, közvetlenül a görbülő útfelszín felett.
Amikor villamos áll be a pesti megállóba, a két lámpa fénye kissé megváltozik. Korábbi beható tanulmányozás azt mutatta, hogy a villamos elejének tetején levő két lámpa lép a megálló közvilágításának helyébe. E lámpák viszont hamarosan emelkedni kezdenek, amint a villamos megindul a híd közepe felé. A lámpapár alatt gyorsan megjelenik két másik lámpa is: ezek a villamos orrára szerelt fényszőrók. A négy lámpa íves hídi pályáját befutva másfél percen belül megérkezik a szemét lelkesen a szélbe meresztő várakozóhoz, aki gyorsan felszáll a villamosra.
Ezűttal azonban másképp történik. Némi ácsorgás után a két felső lámpa szabályszerűen elkezd emelkedni - remek, a villamos elindult a megállóból! - és felbukkan alatta a másik kettő is. De jaj! Valami visszahúzza a járművet, az alső két lámpa eltűnik, és csak a felső kettő pislog a távolban (a pislogást a süvítő szél okozza, nem ez lesz a kérdés)...
Mi történhetett? Az udvarias éjszakai villamosvezető visszatolatott egy elkésett utasért? A jeges sínen megcsúsztak a villamos kerekei? A Mester-utcai kocsmában tanyázó Fanyűvő meglasszózta a villamos utolsó kocsiját? Vagy esetleg a Boráros-tér alatt rejtőző fekete lyuk téridő-görbítő hatása...?
De nincs idő töprengeni, a villamos ismét nekirugaszkodik, a két lámpa megemelkedik, megjelenik az alsó kettő is - de mint egy katasztrofális rakétakilövés, az akció most sem sikerül, a villamos visszacsúszik kétlámpás Boráros-téri nyugalmi helyzetébe.
És - úgysem fogja senki sem elhinni - a következő öt percben ez az elrugaszkodás-visszacsusszanás ciklus még kétszer megismétlődik!. Valami nagyon nem akarja elengedni a pesti megállóból ezt a villamost (először egy freudi elütéssel "villamos" helyett "visszamost" gépeltem, nagyon helyesen...) Ez csakis a Boráros-téri fekete lyuk lehet, a többi feltételezett kiváltó ok nem lenne ilyen kitartó...
Míg végül az ötödik próbálkozás sikeres: a két lámpából négy lesz, ezek folyamatosan emelkednek a híd közepéig, és más itt is van a budai oldalon a villamos. Látszólag ép, nem látszik rajta a téridő görbületével folytatott heroikus harc nyoma.
A hazaút már nélkülözi a kalandokat. A kérdés viszont az: merjek-e reggel a Boráros-téren át utazva bejönni az egyetemre, vagy engem is elnyeléssel fenyeget az ott rejtőző fekete lyuk? Lehet, hogy én épp azt az egy villamost láttam, amelyiknek sikerült kimásznia, de hány tűnhetett el a lyukban nyomtalanul....
Segítsetek!
dgy