kozmoforum.hu

Azt tanultuk, hogy a mágneses mező munkája mindig nulla, mert F= q * v x B.

Ugyanakkor ha egymás mellé teszünk két mágnest, azok megmozdulnak és gyorsulnak. De mitől kapják a mozgási energiát, ha a mágneses mező munkája nulla?

De a dipólokat is a töltések hozzák létre, nem? És ha van egy elemi törvény, akkor úgy lenne logikus, hogy az abból felépített rendszerekre is igaz a mélyebb törvény. Ok, hogy az elektronoknak van saját mágneses momentuma is, de ha csak a pályaperdületük miatt lenne mágnességük, akkor is hasonlóan működne a dolog.

Mondok másik példát, mondjuk a két egyenes vezető esete, amiben csak elemi töltések haladnak. Tekintsünk most el attól, hogy ezeknek a töltéseknek saját mágnességük is van. A két vezető akkor is elkezd gyorsulni egymás felé. Csupán a bennük mozgó töltések miatt.

Azt értem, hogy az energia honnan van: hogy korábban létre kellett hozni azt a mágneses mezőt, illetve elrendezést, amiből indítva a mágnesek gyorsulni kezdenek, és ehhez munka kellett. Nem is ez számomra a kérdés, hanem hogy amikor már ki van alakítva a helyzet, el vannak rendezve a mágnesek, és elengedjük őket, akkor mi kezdi el végezni rajtuk a munkát.

De már annyit gondolkodtam rajta, hogy azt hiszem, végül rá is jöttem, úgyhogy most már a Rejtvények rovatba tenném, de már késő

Szóval ha van még javaslat, várok egy darabig, aztán leírom az én javaslatomat, ami vagy jó, vagy nem, majd kiderül

Ok, akkor kérem Lacit, tegye át a Rejtvényekbe

Oké, ezt értem is, hogy az energia honnan származik, csak szeretném valahogy összehozni azzal, amit te is mondasz: hogy ponttöltésen a mágneses mező nem végezhet munkát. Hiszen minden ponttöltésekből áll, a mágnes atomjai is. És ha ezeken a ponttöltéseken a mező egyenként nem végezhet munkát, akkor az ember azt várná, hogy összességében az egész testen sem végez.

Vegyünk inkább egy másik példát:

1. eset: egy hosszú elektronnyaláb halad a légüres térben. Rákapcsolunk egy merőleges, homogén B mágneses mezőt. Az elektronok elkezdenek elkanyarodni, körpályára állni, de a sebességük, energiájuk nem nő, nincs munkavégzés.

2. eset: Haladjon ugyanez az "elektronnyaláb" egy hosszú rézvezetékben, magyarul folyjon a vezetékben áram. Kapcsoljuk rá ugyanazt a B mágneses mezőt. A rézvezeték elkezd önmagára merőleges irányban gyorsulni. Mozgási energiája folyamatosan nő, tehát van munkavégzés.

Akkor leírom az elméletemet.

Szóval a mágneses mező eltéríti a mozgó elektronokat (akár vákuumban haladnak, akár egy vezető belsejében), de rajtuk nem végez munkát. Viszont a vezetőben eltérülő elektronok vonzzák a körülöttük lévő pozitív töltéseket (atomtörzseket), amik ettől mozgásba jönnek, vagyis mozgásba jön az egész vezető is.

Így végül tényleg nem a mágneses mező végezi a munkát, hanem az elektromos mező.