Sziasztok!
Ebben a rovatban időnként felteszek majd egy-egy olyan kérdést, amire az előadásokon, illetve a fórumokra írt hozzászólásaimban nem tértem ki részletesen, de ha valaki igen alaposan tanulmányozta a témát (pl az előadások meghallgatásával és a hozzászólások olvasásával, de természetesen más forrás is megfelel), akkor megtalálhatja vagy kikövetkeztetheti az érdekes és meglepő választ. Jó néhány napig várok, figyelem a beérkező ötleteket, és csak aztán állok elő a saját megoldásommal - ami persze lehet, hogy nem is helyes, és erre épp az itt elhangzó javaslatok fognak bennünket ráébreszteni. Mindenesetre remélem, minden résztvevő jól szórakozik, esetleg tanul is a dologból.
Első kérdésem a következő:
Sokszor beszéltem és írtam róla, hogy 1916 óta tudjuk: az általános relativitáselméletben nem marad meg az energia. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen nincs időeltolási invariancia (a Nagy Bumm elé nem lehet visszamenni), az energiamegmaradás pedig ebből lenne levezethető. De mi a helyzet az impulzussal? A specrelben az energia és az impulzus egyetlen négyesvektort alkot, ezért ha az egyik komponens (az energia) egy adott inerciarendszerben nem maradna meg, akkor egy másik megfigyelő az impulzus megmaradásának sérülését is tapasztalná. Nyilván ez a helyzet az álrelben is. Ezt valahogy mégsem szokták emlegetni a tankönyvek, még ha az energiamegmaradás sérülését nagy nehezen be is vallják. Pedig az örökmozgó híveinek az impulzus meg nem maradása is jól jönne: egy erőhatás nélkül felgyorsítható rakéta eléggé ezoterikus jószág lenne. Hogy áll tehát a helyzet: megmarad-e az impulzus az áltrelben, vagy nem?
dgy
