kozmoforum.hu

Ugyan pár napos hír, de talán nem mindenki hallott még róla. Főleg hogy jópár fórumon igen nagy legenda övezi a témát...


A NASA WISE infravörös űrtávcsöve több százmillió objektumot fényképezett le a teljes égbolton, nem talált azonban bizonyítékot a Naprendszer feltételezett tizedik bolygójának (“Planet X”) létezésére.

A Pluto 1930-as felfedezése óta – hol kisebb, hol nagyobb intenzitással – napirenden van a kérdés, hogy vajon van-e/vannak-e a Naprendszerben további bolygó(k). A Pluto pályáján túli hipotetikus égitestet “Planet X”, “Nemesis” és “Tyche” nevekkel is szokták illetni. Az első esetében az “X” kettős szerepet játszik. Római számjegyként értelmezve arra utal, hogy a keresett bolygó a tizedik lenne – ne felejtsük el, hogy 2006-ig kilencedikként a Pluto is a nagybolygók sorába tartozott -, latin betűként pedig az ismeretlen szokásos (matematikai) jelölése.

Ez is pár napos újdonság, nagyon érdekes téma szerintem (magyar nyelű cikket sajnos nem találtam hozzá):

Kísérlettel akarják modellezni a Jupiter holdjának az Európának a kérgét


Víz, sók és oldott állapotú gázok lehetnek abban a hatalmas óceánban, amit a tudósok az Európa fagyos kérge alatt képzelnek el. Ezek az anyagok lehetnek felelősek a képen látható különös geológiai formákért, amelyeket egy Jupiter-műhold rögzített. Ezt az elképzelést egy laboratóriumi kísérletben erősítették meg, melyben széndioxidot, magnézium-szulfátot és vizet használtak fel.




Szintén a hírhez tartozik: "A Fehér Ház kedden(03.04.) közzétett, 2015-ös költségvetési javaslata 15 millió dollárt szán az Európát célzó küldetés támogatására. A Jupiter eme holdja a kutatók szerint jeges kérge alatt az élet hordozására potenciálisan alkalmas folyékony óceánt rejt.
Beth Robinson, a NASA szakembere elmondta, az Európa feltérképezése nehéz küldetés lesz, mivel erős sugárzás közepette kell működtetni a szondát, amihez rengeteg előkészület kell. Hozzátette, arra számítanak, hogy a küldetést a 2020-as évek közepén elindíthatják." ()

Szintén nagyon jó vitaindító egy nem oly régi hír:

Kifejlett galaxisok a világegyetem korai időszakában

Egy nemzetközi kutatócsapat felfedezése szerint a korai univerzumban is találhatunk már nagy és fejlett galaxisokat. Ezeket rekord 12 milliárd fényévnyi távolságban figyelték meg, amikor a világegyetem csak 1.7 milliárd éves volt. Az, hogy már ilyen korán léteztek, rengeteg kérdést vet fel a galaxisfejlődéssel, és kialakulásukkal kapcsolatban. (Mi kényszerítette őket ilyen gyors fejlődésre?)

Ugyan a sötétben tapogatózunk (szó szerint ), de itt egy friss hír:

Lehetséges bizonyítékok a sötét anyag részecskéjéről az UCLA fizika konferencián

A sötét anyag, a rejtélyes szubsztancia, ami becslések szerint nagyjából az univerzum anyagának több mint negyedét teszi ki. Léte kulcsfontosságú a csillagok, galaxisok, és talán az élet kialakulásában, bár eddig nem tudtuk közvetlenül megfigyelni. A legutóbbi UCLA konferencián, melyen 190 tudós vett részt a világ minden tájáról, a fizikusok több elemzést is bemutattak, melyekkel közelebb juthatunk a sötét anyag részecskéjéhez. Ennek becsült tömege az elképzelések szerint 30 milliárd elektron-volt, mondta David Cline fizika professzor a konferencia szervezője.

Furcsaság a világegyetem kozmikus hálójában: Üres területeken finom szálakba rendeződött galaxisokat figyeltek meg, úgy ahogy azt korábban soha nem láthattuk.



Ausztrál csillagászok olyan galaxisokat fedeztek fel az univerzum hatalmas, eddig üresnek hitt régióiban, amelyek finom szálakba rendeződve helyezkednek el. A GAMA(Galaxy and Mass Assembly) adatait elemezve azt találták, hogy a ezek a kis számú galaxisok úgy rendeződnek el az űrben, ahogy azt azelőtt sohasem láttuk.

Kis vitaindítónak ez sem rossz...

A standard szupernova gyertyák még mindig standardok?



A tudósok az Ia típusú szupernovákat eddig az egyik legjobb szabványos kozmológiai gyertyáknak vélték. Ezek a szupernovák hatalmas termonukleáris robbanással fénylenek fel, amikor a fehér törpe csillagok elérik az 1,4 naptömeget (Chandrasekhar tömeg). Most a tudósok olyan fehér törpéket láttak Ia típusú szupernovaként felrobbanni, amelyek különböző tömeggel rendelkeztek. A fénygörbéjük közvetlenül arányos a tömegükkel, ami szerepet játszott a robbanásban.

Egy erőteljes, új, három-dimenziós modell friss betekintést ad a viharos haláltusáját vívó szupernóvák, végső robbanásába, amelyek túlfénylenek egy egész galaxist, és feltöltik az univerzumot az élet számára is nélkülözhetetlen elemekkel.

...ha 2012-ben eltalálja a Földet az eddig legnagyobb napkitörés, egy a napokban megjelent tudományos tanulmány szerint. Nem is nagyon lennének sem digitális eszközeink, sem globális híreink, mert a gigantikus napvihar akkora pusztítást végzett volna, hogy egyes becslések szerint 4-10 év lenne újraépíteni a tönkrement rendszereket. Ha a napkitörés 9 nappal korábban történik meg, az éppen elkapta volna a Földet, és felülmúlta volna az 1859-es Carrington-esemény hatását, amelyben a napvihar tönkretette a távíróhálózatot, és akkora sarki fényt generált, hogy az még az egyenlítő közelében is látszott. A Nap legnagyobb koronakidobódásai során több milliárd hidrogénbombának megfelelő energia szabadul fel, és egy mágneses felhő kezd brutális sebességgel száguldani a Föld felé. A felhő hatására mágneses vihar keletkezik, amely megzavarhatja a műholdak, az áramhálózatok és a rádiós kommunikációs eszközök működését.
A napvihar azért volt erős, mert 10-15 percen belül két koronakidobódás történt, és mindegyiknek az energiája körülbelül egymilliárd hidrogénbombáéval volt egyenlő, állítják a felfedezésről tanulmányt író tudósok. Mivel négy nappal korábban is volt egy koronakidobódás, az minden akadályt eltakarított a brutális napvihar útjából. Nem volt az űrben semmi, ami lelassította volna.

A Tejútrendszer új portréja.
A Spitzer-űrtávcső több mint kétmillió felvételének összeillesztésével állították elő a Tejútrendszer minden eddiginél részletesebb, 360 fokos panorámaképét a NASA kutatói. A felvétel galaxisunk szerkezetének új részleteit mutatja meg, és kiderül róla, hogy valamivel nagyobb az eddig gondoltnál.

Robbanó csillagok bizonyítják, hogy a gravitációs állandó változatlan volt a kozmikus idők során.

Ausztrál csillagászok szupernovák adatait összegezték, hogy meghatározzák, a gravitációs erő változását az utóbbi kilenc milliárd évben. Newton-féle gravitációs állandó, ismert, mint a G, leírja a vonzó erőt két test között. Korábban voltak olyan elméletek miszerint a G lassan változott az ősrobbanás óta eltelt 13,8 mrd évben. A kutatók most 580 szupernova robbanás adatait elemezték a közeli és távoli űrben, és arra a következtetésre jutottak, hogy az gravitációs erő állandója nem változott.