Nagy lépések az élet történetében

[Banzai]

[rasta27]

Igazán köszönöm, de nem vagyok vevő az ezo-s;new age-es, "majd én megmondom mi a jó neked"
írásokra, viszont ezt magamnak bizonyítottam be és onnantól nem is csodálkoztam semmin, mindössze tovább léptem.

[Banzai]

[rasta27]

Érdekes, ezen még gondolkom

[api]

[Rigel]

[rasta27]

Laikus kérdés következik!
A kozmikus sugárzás nem csak roncsoló hatással "avatkozhat be"?
Jó irányba is befolyásolhatja a DNS-t?

[api]

[api]

Amiről írsz, az a térben elosztott tárolás. Egyik közismert jellemzője a mesterséges neurális hálózatoknak is. Emiatt rendkívül hibatűrők. De attól ez még redundancia. Senki se állította, hogy a redundancia mindig felesleges. Például a közönséges DVD is egy csomó ravaszul megtervezett redundanciát tartalmaz, ezért lehet lejátszani akkor is, ha megkarcolódott. Ám sokkal kevésbé pazarló módon redundáns, mint a neurális hálózatok.

Az utóbbiak tervezés és ellenőrzés nélkül, az alkatrészeik majdnem teljesen ötletszerű összehuzalozásával előállított szerkezetek. A működés sémája egyszerűen az, hogy minél gyakrabban aktiválódott a múltban egy összeköttetés, annál jobban megerősödik a jövőben. Más szóval annál nagyobbra nő a rajta érkező jelek hatása a kimenetre. Ennyi munícióval dobják be őket az életbe, és nekik a környezetük megtanulásával szimultán kell megtanulniuk saját működésüket is. Ami persze folyamatosan változik a környezet hatására. Sőt igazából nem is tudják meddig tartanak saját maguk, és hol kezdődik a környezetük. Ezt csinálja például minden látó élőlény. Mert egyedről egyedre véletlenszerűen más a retinájuk sejtjeinek behuzalozása a feldolgozó agyterület sejtjeihez. Mindenki a saját huzalozásának kaleidoszkópján transzformálva tanulja meg az összes külső mintázatot ill. azok mozgásait, deformációit. Ezzel foglalkoznak az emberek gyerekei első életévük tetemes részében, például amikor a kezüket nézegetik és mozgatják közben.

Nem könnyű feladvány, hisz mondjuk, egy egyenes pályán mozgó pont egyáltalán nem egyenes pályán mozgó, sőt nem is folytonosan haladó ingerületet eredményez az agyi területen. Egyikünknek így ugrál, a másikunknak úgy, mégis meg tudunk egyezni a dolog természetét illetően, akár a rá adott válaszviselkedéssel, akár megbeszéléssel. Egyenesen futunk utána, egyenesnek hívjuk mindketten, sőt ugyanazon matematikával írjuk le. De ez csak egy végtelenül egyszerű eset. Meg tudunk egyezni sokkal összetettebb mintázatokban, színekben, hangokban, még néhány szubjektívebb érzésben és sok absztraktabb eszmében is.

Szóval én csodálom ezeket a szerkezeteket. Egyáltalán nem leszólásból mondom őket redundánsnak, tákoltnak, vagy mondja Rigel, aki nálamnál sokkal többet tud erről az EVOLÚCIÓ nevű sufnituning kócerájról. Pusztán azt gondolom, hogy nincs itt se főnök, se mérnök, csak termelnek ezerrel. Majd jó lesz valamire! Ami meg nem, azt felejtsük el!

[rasta27]