kozmoforum.hu

Tudjuk számítások révén, hogy az ősrobbanás idején, nem sokkal az infláció után a hidrogén kb. egy negyede héliummá alakult, amely arány ma is jól mérhető és kimutatható.
Ezzel kapcsolatban lenne pár kérdésem:

Miért állt le a folyamat egy idő után? (Gondolom itt még a szabad neutronok játszottak, és nem kellett sokat várni hogy a protonok neutronokká váljanak nagy ritkán mint a mai természetes fúziókban.)
Milyen gyorsan zajlott ez a folyamat?
Mi lett azzal a rengeteg energiával ami ekkor felszabadult? (kisugárzódott, párkeltésre használódott...?)
Előre is köszi!

Köszönöm szépen a választ, így már jóval világosabb a kép.

Számomra döbbenetes, hogy mennyire durva viszonyok uralkodhattak ebben a kezdeti időszakban, 'jóval' az infláció után, hogy ez a felfoghatatlan felszabaduló energiamennyiség (ha belegondolunk, hogy 13mrd év alatt a maradék hidrogén csupán pár százaléka alakult át), csak simán hozzáadódott a rendszer energiájához és 'csak' lassította a hűlést. Továbbá az is érdekes következmény, hogy ha neutron felezési ideje hosszabb lenne, akkor az összes proton He-4 maggá alakult volna. Egyszer érdemes lenne összegyűjteni ezeket a kozmikus "szerencséket"..

Találtam egy jó kis ábrát hozzá, pont ilyet kerestem, nagyon tetszik, bár nem tudom mennyire pontos...sok hely nem maradt világunknak.. számomra DÖBBENETES (és a skála hamis logaritmikus!)! Ha az a kis fekete terület nem lenne...



És ez csak két dimenzió, ha további tengelyként hozzáadnánk a gyenge kölcsönhatás és a gravity erősségét, érdekes lenne, hogy annak a 4D-s tartománynak a mérete hogyan viszonyulna a NAGY egészhez... létezhet erre számolás? Jó kis szakdolgozati téma

Igen, sajnos ez így teljesen jogos, (ezek szerint a fenti ábra erősen manipulatív) akkor ez kicsit olyan mint a politika, az antropikus hívők olyan skálát csinálnak hogy számukra jó legyen meg szép az ellenzők meg könnyen átfordítják, aztán győzködhetik egymást és a híveket Ilyen szempontból akkor az olyan megfogalmazásoknak sincs nagy relevanciája, mint pl:

Ha pár százalékkal erősebb lenne az erős kölcsönhatás, akkor létezne diproton (robbanó csillagok), ha meg gyengébb akkor meg instabil lenne a deutérium (az sem túl jó nekünk) - amely állítás fizikailag teljesen igaz - csak az élettel kapcsolatban nem mond semmit,

mivel egyrészt a skála tetszőlegesen átszabható, másrészt nem tudjuk hogy az ebben az erőben bekövetkező változás milyen hatással lenne az összes olyan fizikai alkotóra amelyek közötti mélyebb összefüggéseket még nem ismerjük. Vagyis ebből következően lehet, hogy vígan élhető univerzumokat kapunk más paraméterekkel is, és az '(életre) finomhangolt univerzum' egy elfeledett régi legenda marad csak...