kozmoforum.hu

Egyes helyeken oldalakat tele írnak kommentelők, egymást győzködve a kérdéssel kapcsolatban! Itt az idő a tisztázásra...

Van hozzá egy jó kis ábrám, báár ahhoz hogy teljesen pontos legyen ismernünk kellene a pontos belső összetételt és elhelyezkedést. Szerintem így is érdekes, főleg az hogy egy darabig lefelé nő a gyorsulás...

Talán néhányan olvasták az "Utazás Plutoniába" című, kb 100 éve íródott sci-fit. Ebben egy expedíció Szibéria messzi északi vidékén egy mély völgyet talál, nagy a köd, egyre ereszkednek lefelé, a műszerek szerint már rég a tengerszint alatt járnak, aztán újra megpillantják a napot, ami viszont nem akar lemenni... Végül rájönnek, hogy a Föld üreges, és a nagy lyukon keresztül a gömbhéj belső felületére jutottak. A fejük felett pedig nem a Nap, hanem a Föld üregének közepén lebegő izzó test (mit ad isten, Plutónak nevezik el, innen a könyv címe is) világít. Az üreg szája közelében még betör a kinti hideg, ezért jégkorszak uralkodik, így ott a felszínről a belső felületre menekült ősemberekkel találkoznak. Ahogy beljebb mennek, egyre melegebb lesz, és sorra bukkannak fel az egyre korábbi földtörténeti korok ide menekült állatai. Végül forró és járhatatlan, élettelen sivataghoz érnek. Közben persze mindenféle kalandok az óriáshangyákkal és dinókkal...

A szerző, Obruscsev neves geológus és paleontológus volt. Maga is több expedíciót vezetett Szibériaába. Szándéka (és a könyv elő- vagy utószava) szerint a sci-finek a kalandok mellett valós tudományos ismeretterjesztést is kell nyújtania. Ezért az őslényekre, növényekre, állatokra és ősemberekre vonatkozó, a könyvben szereplő információk megfeleltek az akkori tudományos ismereteknek.

Csak épp az alaphelyzet... A könyvben pedig a tudósok szépen elmagyarázzák egymásnak (a korai, optimista és ismeretterjesztő szándékú sci-fik, ezen belül a volt szoc országok sci-fi-irodalmának régi betegsége, amikor a távoli csillagok felé tartó űrhajóban utazó tudósok elemi fizikai, csillagászati és biológiai ismeretek egymásnak való átadásával űzik el a hosszú utazás unalmát, hogy az olvasó is okuljon), hogy persze, most a lábuk alatt, a Föld középpontjától kifelé van a Föld közetanyaga, ezért húz kifelé a gravitáció, így tudnak ők az üreg belső falán sétálni. Pedig a gömb alakú üreg belsejében súlytalanság uralkodik, ezt már Newton is tudta, több mint 200 évvel a könyv megírása előtt. (Részletes, de képletek nélküli tudományos magyarázat: in: RP Feynman: A fizikai törvények jellege.)

Akkor ez most ismeretterjesztő jellegű sci-fi, vagy áltudományos félrevezetés, ráadásul egy jónevű tudós (saját) nevével visszaélve?

Egyébként húsz-harminc évvel később ismét divatba jött az üreges Föld elmélete, azzal a különbséggel, hogy mi magunk is a végtelen kőzettömeg belsejében levő gömb alakú üreg belső felületén lakunk. (A földgömbön mért távolságok stb persze így is értelmezhetők.) A Naprendszer és a csillagok pedig, minden, amit a fejünk felett látunk, csupán az üreg belsejében mozgó apró testek játéka, plusz szándékos félreértelmezés. (Időnként a Napot eltakarja egy másik test, ezért van éjszaka.) Egyes beszámolók szerint Hitler is hitt ebben az "elméletben", olyannyira, hogy a Londonnak szánt V2 rakétákat ferdén felfelé, az üreg belső húrja mentén akarta a távoli város irányába indíttatni.

Lehet, hogy ezt inkább az Isten állatkertje rovatba kellett volna megírni...
dgy

Egy ellenpélda: nagyon ritka anyagú nagy gömb, mondjuk hungarocell, az északi és déli sarkon két nagyon nehéz kis egyforma ólomgolyó pont a felszín alatt beásva. Ennek az egésznek a tömegközéppontja egybeesik a nagy hungarocell gömb közepével.
Az egyenlítőn kicsi lesz a g, a sarkokon nagy, mindkét esetben gömbön kívül de a közelében mérve.