kozmoforum.hu

Sziasztok!

Teljesen új vagyok ezen a honlapon, egy barátom ajánlotta hogy megpróbálhatom itt feltenni a kérdésemet.
(A keresés funkció ugyanis nem hozott találatot)

A kérdésem a következő lenne:
hogyan alakul ki a diamágneses taszító hatás.

Azt olvastam róla, hogy a Lenz szabály értelmében a mágneses erőtér változásának ellenszegülő hatás jön létre, ami taszító hatás.
A problémám az lenne, hogy ha már odahelyeztük a mágneses erőtérbe a diamágnest, akkor utána megszűnik a mágneses tér változása, mégis megmarad a taszító hatás hosszútávon és veszteség nélkül.

Nem tudom erre mi a magyarázat.

Érdeklődve várom az esetleges választ.

Üdv

Most látom hogy nem a Miért topikba sikerült létrehoznom a kérdést.
Elnézést.

Nem tudja valaki hogy lehet oda átrakni, mert ott volnának az ilyen kisebb kérdések.

Üdv

Kedves DGy,

köszönöm a válaszod. Igazából azt volt nehéz elhinnem, hogy ilyen stabilan, veszteség nélkül megmarad az elektronok mozgása.
Ami még hozzátett ehhez a kételkedéshez, az volt, hogy olyan kísérletet is láttama youtub-on, hogy azáltal alakult ki a diamágnesesség, hogy egy már létező mágneses térben lehűtnek egy anyagot, majd szupravezetővé válva diamágnesesen lebegni kezd. Tudom hogy ez nem teljesen ugyanaz a klasszikus diamágnesességgel, de itt mágneses erőtér változást nem láttam.

Ilyenkor laikusan csak okoskodni próbálok magamban, hogy nincs-e valami olyasmi, hogy az elkerülhetetlen ide oda kis mozgások ilyen esetben az egyik irányban átlagosan valamiért gyorsabbakra alakulnak ki a másik iránynál.

De nagyon köszönöm a választ.

Üdv

Kedves DGy,

(köszönöm a válaszod. Közben most tudatosult bennem hogy kit is tisztelhetek személyedben

Értem amit írtál a szupravezetővel kapcsolatban, de én lehet tévesen úgy interpretáltam magamban a tényt hogy a szupravezetőben megszűnik a mágneses térerő, hogy a diamágneses, avagy Lenz szabály szerint és a gyakorlatilag 0-ra csökkenő elektromos ellenállás miatt az ellentétesen keletkező térerő kioltja a külső térerőt. De akkor ezek szerint ez nem egészen így van (habár logikusnak tűnhet).

Az egyenlőtlen ide-oda mozgást valahogy úgy értem, hogy ha például egy testre felfele fújunk úgy hogy egyensúlyban maradjon, vagyis ez csak egy hasonlat lenne arra hogy a gravitációjával ellentétesen egy olyan diamágneses taszítás jönne létre mely lebegve egyensúlyban tartaná, akkor nem egyenletesen lebegne le-fel az egyensúlyi pontja körül, hanem mondjuk hirtelenebbül esne mint utána emelkedne, és a hirtelen eséskor keletkező Lenz ellenhatás nagyobb lenne. De ez csak egy képzelgés a részemről, valami ilyesmire gondoltam hirtelen...

A másik kérdésem az lenne, hogy ha vizet vagy egy egész békát lebegtetünk, akkor a folyadékban levő elmozdulások és az élő szervezetben levő biológiai reakciók nem zavarhatják össze és ezáltal csökkenthetik a kialakult diamágneses taszítást. Vagy ez sem olyan mérvadó?

Üdv

Kedves DGy,

ha a szupravezetőkkel kapcsolatosan hasonlóképpen beszéltünk, akkor az eredeti problémát mégsem teljesen értem. Mert ha a lehűtéskor csupán annyi történik hogy a fix külső mágneses térben lecsökken az elektromos ellenállás, akkor nem tudom mi váltja ki a Lenz szerinti ellenhatást. De megpróbálom újra előkeresni azt a kísérletet.

A kényszerből született egyenletlen ide-oda mozgással kapcsolatban, ha még csak egy megalapozatlan gondolat is, még messzinek tartom az örökmozgó létrejöttét, mert egy egyensúlyi állapotot inkább elképzelhetőnek gondolok...

Viszont lenne még pár kérdésem, mert ez az egész diamágnesesség nekem csak azért szúrt szemet, mert nem tudtam megnyugtatóan megmagyarázni, viszont egy másik problémából fakad, aminél szintén vannak kérdéseim.
A foszforatomról van szó, amely alaphelyzetben szinglet állapotban van, vagyis gondolom ezért is diamágneses (?), fényelnyelődés után viszont triplett állapotba kerül, amely annyira stabil, hogy hosszú ideig marad meg és bomlik le, majd fényt kibocsájtva foszforeszkál.
Ezzel kapcsolatban két kérdés foglalkoztat (hú nem csak ennyi).
1. Az egyik hogy nem találtam erre leírást a google-on keresgélve, de ez a triplett állapot azt jelenti hogy paramágneses hatás is érvényesül?
2. Nem egészen értem hogy a triplett állapot miért ilyen stabil. Olvasgattam utána, de nem igazán értem.

A békás diamágneses kísérlettel kapcsolatosan pedig az a megállapítás futott most át rajtam (lehet hogy nem igaz, de már ezért megérte ezt boncolgatni), hogy az élő szervezetben annyi atom és molekula, meg reakció van, ráadásul a paramágneses hatások jóval erősebek a diamágnesességgel szemben, vagyis ha szignifikánsan léteznének, akkor megmutatkoznának, de mégis a béka diamágneses marad. Mindenesetre érdekesnek tartom.

Üdv

Kedves DGy,

az örökmozgó megállapításod most jutott el a tudatomig. Hát igen, érdekes gondolat

Mindenesetre ha az életet nézzük, első ránézésre ez is tűnhet legalább annyira ellentétesnek a "sima" fizikai törvénykehez képest, hogy örökmozgónak tűnhetne. Igaz ez egy kicsit más

Üdv

Kedves DGy,

sajnos javítanom kell önmagam, mert nagy tévedésben voltam a foszforeszkálással kapcsolatban, ami miatt a triplett állapotra rákérdeztem: ugyanis most olvasom csak, hogy a foszfor nem is foszforeszkál. Tévesen összekapcsoltam a foszforeszkálásban résztvevő triplett állapotot a foszfornak azon tulajdonságával, hogy képes 5 kovalens kötést is létrehozni, vagyis képes 5 párosítatlan elektront létrehozni 1 párból és 3 páratlanból (sp3d hibridizáció), ami hasonlít a foszforeszkálásnál fény hatására létrejövő szingletből (diamágnes) triplettbe való szétváláshoz, amiknek gondoltam köze van egymáshoz.

De nagyon köszönöm a válaszokat és sok új dologra ráirányította a figyelmet.
Például a béka lebegése kapcsán, mely szerint az élő szervezet mennyire diamágneses, tovább google-oztam és egyből találtam is egy cikket mely azt tárgyalja hogy az O2 molekula és a szabad gyökök párosítatlan elektronnal rendelkező triplett állapotúak és paramágnesesek. Ez is érdekes számomra.

Köszönöm.

Üdv