Gravitonok (De miért?)

[Antares]

Az elektromágneses teret anyagnak tekintjük. Van neki energiája, impulzusa, perdülete. Azt is értem, hogy a témakör tudósai ehhez a mezőhöz valahogy részecskéket, fotonokat tudnak rendelni, még ha nem is értem, hogyan. De el tudom hinni a dolgot, mert a foton is anyag, és a mező is anyag. De hogy van ez a gravitációval?

Tudjuk, hogy a gravitáció a téridő görbületének a megnyilvánulása. Tehát tulajdonképpen nem anyag. Nincs se tömege, se energiája. Mégis gyakran beszélnek gravitonokról, mint a gravitációs mező közvetítő részecskéiről.

Korábban azt hittem, csak a sci-fi írók találták ki, akik nem ismerték eléggé Einstein elméletét. De mint látom, ma is komoly elmélete van a dolognak, a Wikipédia is tartalmaz róla szócikket, amely szerint a graviton olyannyira valóságos, hogy a standard modell része, és még azt is tudjuk róla, hogy 2 a spinje.

Szóval az érdekelne, hogy mi a helyzet ezzel a gravitonnal valójában. És ha tényleg komolyan feltételezik a létezését, akkor hogyan egyeztethető össze egy olyan relativitáselmélettel, amelyben a gravitáció csak a tér geometriájának a megnyilvánulása?

[Rigel]

[Banzai]

[Antares]

Ok, ezt értem, meg valahol sejtettem is, de igazából az érdekelne, hogy ha lesz is majd ilyen kvantumgravitáció, gravitonokkal, az nem lesz szükségképpen ellentmondásban a relativitással? Mert ha nem, akkor mik lesznek a gravitonok? A tér görbületének kvantumai? Ezek szerint nem lesz se tömegük, se energiájuk, spinjük viszont igen? Bár lehet, végül is annyi furcsa dolog van

[Banzai]

[dgy]

[Antares]

Köszönöm a részletes választ, nagyon tanulságos volt, és örülök, hogy a gravitonnal szembeni gyanakvásom ezek szerint nem volt teljesen alaptalan

Igazából arról jutott eszembe a kérdés, hogy azon gondolkodtam, hogy tud egymás körül keringeni körpályán egy kettőscsillag egy newtoni gravitációs térben, és arra jutottam, hogy valószínűleg sehogy. Mert ha számításba vesszük a gravitáció véges terjedési sebességét, akkor a két csillag sohasem ott látja egymást, ahol valójában vannak, hanem egy korábbi helyen. És akárhogy próbáltam rajzolgatni, nem tudtam rátenni őket egy körpályára úgy, hogy az egy centrális erőtérnek feleljen meg. Persze tudom, a relativitás szerint nem is kúpszelet pályán mozognak a bolygók sem, hanem virágszirom-szerűen, de az az érdekes, hogy ezek szerint a newtoni gravitáció sem tud létrehozni tökéletes kört (vagy talán még zárt ellipszist sem), ha hozzávesszük a véges terjedési sebességet.

(Érdekes lenne valahogy modellezni, hogy hogy mozognak a testek egy ilyen véges sebességű newtoni gravitációban, persze jó nagy tömegű és nagy sebességű testek, mondjuk 2 fekete lyuk.)

Szóval erről eszembe jutott az elektronok keringése, ahol a sugárzással jól kimagyarázható, hogy nincs körpálya. Erről meg az, hogy akkor a gravitáció esetében (még a Newtoni esetében is) léteznie kell valamilyen sugárzásnak. Ha pedig sugárzás, akkor a fizikusok rögtön elővarázsolnak egy részecskét Szóval ezért jutott eszembe a graviton.

[Kónya Gábor]

.

[Kónya Gábor]

.

[Antares]

Kedves Gábor!

Neked is köszönöm a választ. Látom, hogy matematikailag jóval magasabb szinten műveled a dolgot, mint amit én egyáltalán megkísérelhetnék megérteni, de azért valami nagyon keveset talán "érzek" belőle

Szóval a részletekbe nem mennék bele (mert nem is tudnék), de annyit még azért kérdeznék, amit a kezdő kérdésemben is feszegettem:

Elfogadva, hogy az általad leírt módon a graviton mégis csak létjogosult és létezhet: ha tényleg kiderül, hogy létezik, lesz neki tömege (energiája) és lendülete? És ha igen, akkor jogos az az értelmezés, hogy ilyen módon magából a geometriai térből keletkezik anyag?