Élőlények élnek a Földön. (De miért?)

[Sanyilaci]

Figyelem! Ez a kérdés nem evolúcióbiológiai vagy biokémiai, hanem kőkeményen fizikai.

Tudjuk, hogy a magára hagyott zárt rendszerekben az entrópia nem csökken. Adott esetekben szinten maradhat, de általában magától növekszik. A köznapi életben ezt azon vehetjük észre, hogy minden pusztul.
Ennek ellenére az élővilág tagjai mégis képesek egy csodára: egy rövid időre nemcsak megállítják a pusztulást, de még építenek is. Honnan veszik ehhez a forrást? Miért tehetik ezt meg az élőlények?

[Banzai]

Korábban olvastam erre magyarázatot.., valami olyasmi volt, hogy ugyan látszólag átmenetileg csökkentik az entrópiát, de a létezésük során (tevékenységek, végtermékek...) összegezve mégis nő az entrópia. Vagyis a forrást csak 'kölcsönkérik', amit kemény kamattal visszaadnak. Nem tudom mennyire számít bele, hogy a Föld nem zárt rendszer.

[Banzai]

Maga az Univerzum ilyen szempontból tekinthető zárt rendszernek?

[Tuarego]

Természetesen nem lehet mindent maradéktalanul megmagyarázni a hőtan tételeivel, így a biológia és az evolúció bonyolultabb összefüggéseit sem, de azért az önszervező, nyílt rendszerek működése nem áll szemben a hőtan II. főtételével, mint ahogy – általában a kreácionisták – állítani szokták.

Kivételesen most nem kedvenc szerzőmet, Csányi Vilmost idézném ebben a témában, hanem Végh Lászlót a Debreceni Egyetemről:

"Bár a II. főtétel teljes kiegyenlítődéshez, az energiakülönbségek eltűnésére vezet, ez nem azt jelenti, hogy a különbségek mindenhol egyszerre, fokozatosan csökkennének. Ellenkezőleg, a hőtan tételei serkentik az olyan, összetettebbé fejlődő, energiában gazdag, energiafaló részrendszerek szerveződését, kialakulását, növekedését és szaporodását, melyek felépüléséhez és működéséhez több munka végzése szükséges, mint más lehetséges folyamatok lezajlásához. Ezek a részrendszerek éppen azért jöhetnek, jönnek létre, hogy minél gyorsabban, mennél több munkavégzésre alkalmas energia használódhasson el és ezáltal a rendszer egészére teljesebb és gyorsabb legyen a kiegyenlítődés. Minél összetettebb a rendszer, kialakulásához és működéséhez annál több energiára lehet szükség. Még összetettebbé fejlődnek, ha ezzel több energiához juthatnak. Eközben emésztik a környezetüket, mert elragadják annak munkavégzésre alkalmas energiáit.
Működésük körfolyamatokra, ezek összekapcsolódására épül. Akkor sikeres a szerveződő rendszer, ha maradéktalanul ki tudja használni a környezet energiaforrásait, de csak annyira, hogy azok megújulhassanak.
Miután a szerveződő rendszerek elhasználták az összes munkavégzésre alkalmas energiát, összeomlanak.
Energiafaló részrendszerekkel a teljes kiegyenlítődés jóval hamarabb lezajlik, mint nélkülük."

Érdemes felfigyelni arra, hogy szerző nem említi konkrétan az élőlényeket, hanem energiafaló, egyre összetettebbé váló, szerveződő részrendszerekről beszél, amelyeknek a fejlődését, szaporodását fenti módon támogatják a hőtani összefüggések is. Tehát végső soron arról (is) szól ez a fejtegetés, hogy ezen elvek alapján – megfelelő körülmények adottsága esetén – bárhol az Univerzumban szükségszerűen beindul egy evolválódás az anyagi folyamatokban, s előnyhöz jutnak az említett energiafaló, önszerveződő részrendszerek, majd egyre bonyolultabbá válva eljut(hat)nak arra a szintre, amit mi úgy nevezünk, hogy élőlények. Ha ki nem pusztulnak persze. Mert az összeomlás is benne van a pakliban...

Az idézett fejtegetés egyébként alapvetően összhangban van Csányi Vilmos általános evolúcióelméletével is.

[Sanyilaci]

[Rigel]

[Banzai]

[Tuarego]

[Rigel]

[Banzai]