Ha már a fórum úgy is megszűnik, akkor leírom azt, ami bennem, hogy úgy mondjam felgyülemlett, felszínre jött a fekete lyukakkal és az univerzummal kapcsolatban.
Nagy Bumm. (Big Bang)
Abból, hogy minden távolodni látszik tőlünk a kozmoszban, arra a következtetésre jutott a témával foglakozó tudományos világ, mi szerint, ha elméletileg visszafelé pergetjük az események sorozatát, akkor el kell jutni egy kiinduló ponthoz, kezdethez. Itt kezdődött egy expanzió amit „Nagy Bumm”-nak neveztek el, mivel egy robbanáshoz lehet hasonlítani. Hogy mitől és hogyan, arról már tudtommal nem szól a fáma. Logikus (vagy nem?).
Néhány dolog miatt bennem felmerült némi kétely:
Jött a háttérsugárzás felfedezése, detektálása. Ennek forrását időben több mint 13 milliárd évre teszik, nem sokkal a kezedet kezdete utánra (megjegyzem, fura egy tudós szájából hallani, akinek ismeretei vannak Einstein relativitás elméleteiről, ha abszolút időkről beszél ezzel kapcsolatban és távolságokról, a másodperc tört részétől egész a milliárd évekig). Ez a 13 milliárd év nem csak időbeni távolságot jelent, hanem térbeli távolságot is, mégpedig 13 milliárd fényévet, ugyanis ez a sugárzás annyi utat tett meg, hogy hozzánk elérjen. Na mármost, ha minden irányból jön ez felénk, hozzánk, akkor magunkat tekinthetjük egy kb. 13 milliárd fényév sugarú virtuális gömb középpontjában és a háttérsugárzást a gömb belső felületén látjuk. Nevezhetjük ezt akár esemény horizontnak is, távolabbra úgy se tudunk látni. Ennek a gömbnek az átmérője pedig 26 milliárd fényév. Tehát a fénynek, fénysebességgel haladva 26 milliárd év kellett akkor, az ősidőkben, hogy átjusson rajta. Mindez nem sokkal a Nagy Bumm után, a mi, most, kb. 13 milliárd éves univerzumunkban. Gondoljunk bele abba is, hogy vannak (nagy valószínűséggel) több milliárd Nap tömegű fekete lyukak is, akkor azoknak mennyi idejük volt a kifejlődésre? Valahogy ez az egész nem áll össze. Az infláció elmélet lenne hivatott néhány dolog megmagyarázására, de ez nekem inkább a problémák szőnyeg alá söprésének tűnik.
Fekete lyukak.
Az anyag, tömegétől függően meggörbíti a teret, téridőt, extrém esetben fekete lyukat hoz létre, másképp mondva geometrizálódik, (de szép szó!

) vagyis, már nem beszélhetünk anyagról, mert az magába roskadt, lyukba esett, nem maradt más, mint a gravitáció. Nekem az nem jön be, hogy megpróbáljuk a fekete lyukat megtestesíteni azzal, hogy egy esemény horizonttal, mint határvonallal, kéreggel lokalizáljuk. Nézetem szerint az ugyanolyan horizont, mint a Földi, lehet feléje menni, de elérni soha. Másik hasonlat lehet a háttérsugárzás, mint horizont. Példaképen, képzeljünk el egy testet, ami szabadeséssel közelít a lyukhoz és mérjük folyamatosan a távolságát tőlünk, akik nagyon távol vagyunk onnan, de szintén a szabadesés állapotában, ugyanazon lyuk irányába. Ez a távolság egy idő után nagyobb lesz, mint az adott fekete lyuk tőlünk kiszámított távolsága.
Árapály, spagetti és expanzió.
Azt szokták mondani, hogy az esemény horizonthoz közel, fekete lyuk esetében olyan gravitációs erők lépnek fel, amik minden testre nyújtó hatással vannak. Pontosabban, a lyukhoz közelebbi részre erősebb gravitáció hat, mint a távolabbiakra és ezért minden megnyúlik, ezt nevezzük spagetti hatásnak. Oké, ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nem csak a lyuk közelében van így, hanem mindenhol, ahol gravitáció van, még ha nem is annyira tetten érhető módon. Most kicsit változtassunk az elméleti kísérleten és spagetti helyett vegyünk, mondjuk tarhonyát (vagy akár kuskust ha valaki azt jobban szereti

) és rendezzük, szép libasorba egymás után amint zuhannak a lyuk felé. Mit látunk? Azt, hogy a tarhonya minden szemcséje távolodik a többitől. Az én olvasatomban ez expanziót jelent, mégpedig mindenhol ahol gravitáció van. Nem kell hozzá se „sötét energia” se „anti gravitáció”.
Kvantum-összefonódás.
Ha a kvantum radír kísérlet és a késleltetett kvantum radír kísérlet igaz, akkor az információ, fénynél gyorsabb terjedése fennáll. Kérdés csak az, hogy hasznosítható e ez a gyakorlatban?
Most pedig lehet cáfolni, hülyézni, butázni, legyinteni és tovább menni, vagy patkányozni (most az a menő) de esetleg tovább gondolni is.
Én meg majd legfeljebb mérgelődök magamban, hogy minek is írtam le ide ezt az egészet.
Úgy is megy a kukába az egész fórum.