]]>
]]>
]]>
1)Beejt egy labdát, ami szabadon esik.
A megfigyelő számára mennyi időnek kell eltelnie, hogy egy belőle kiinduló fénysugár már ne tudja elérni a labdát, még mielőtt az átesne az eseményhorizonton?
2)Beejt egy v frekvenciájú, I intenzitású fényt kibocsátó fényforrást a lukba, ami aztán szabadon esik.
Mennyi ideig látja az álló megfigyelő a fényforrás fényét?
Statisztika: Elküldve Szerző: =^.^= — 2019.01.19. 21:00 — Válaszok 7 — Megtekintve 3528
]]>
Fejezzük ki a kör sugarát a dobás paramétereivel, illetve a bumeráng tulajdonságaival! Döntsük el, hogy lehetséges-e a legenda állítása, illetve hogy min múlik ez!
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.12.08. 00:06 — Válaszok 2 — Megtekintve 2203
]]>
Én a 21.-es feladatot hozom fel, mivel ez az a feladat, amelyet biztosan félreértek.
Az én értelmezésem szerint:
Adott egy véges méretű felület, melyen véges, a felülettel arányos dipólus oszlik el egyenletesen úgy, hogy a dipólusok minden pontban a rögzített x pont irányába mutassanak. A kérdés, hogy milyen alakja van a felületnek, ha ebben a pontban maximális a térerősség-abszolutértéke?
Én azt hiszem, hogy az első lépés az optimális felület szimmetriájának (pl hengeres) belátása.
Ezután, feltételezve, hogy adott koordinátázás mellett, egyértékű függvénnyel leírható a felület, viszonylag egyszerű variációszámítási feladat meghatározni egy differenciálegyenletet, ami a felületet megadná.
Én csak abban nem vagyok biztos, hogy ez utóbbi jogos feltételezés.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.11.05. 16:21 — Válaszok 1 — Megtekintve 1809
]]>
Pluszkérdés: Meg lehet-e építeni ezt az eszközt anélkül, hogy meghalnánk?
Tervezzük át úgy, hogy meg is lehessen csinálni!
Pál András
2002/1
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.10.07. 21:23 — Válaszok 6 — Megtekintve 3114
]]>
]]>
A gördülési ellenállástól és a légellenállástól tekintsünk el, de minden mástól nem: van súrlódás, és van energiaveszteség a pattanás közbeni alakváltozáskor, tehát az ütközés nem teljesen rugalmas.
Az elhajítás pillanatában a labda nem pörög.
Statisztika: Elküldve Szerző: Antares — 2018.09.30. 17:17 — Válaszok 15 — Megtekintve 5921
]]>
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.09.12. 12:59 — Válaszok 1 — Megtekintve 2066
]]>
]]>
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.09.04. 14:56 — Válaszok 2 — Megtekintve 1649
]]>
A két triviális esetet -kezdetben csak csúszik vagy csak pörög- kizárom.
Próbáld ki Te is, és magyarázd meg a jelenséget!
Megjegyzés: fontos, hogy a lemez és az asztal (vagy más vizszintes felület, pl. padló, szőnyeg) teljesen sík legyen, továbbá a megfigyelés miatt hasznos, ha a súrlódás nem olyan nagy, hogy a mozgás nagyon gyorsan leálljon.
Én a CD-szőnyeg párosítást találtam a legmegfelelőbbnek a jelenség demonstrálásához.
(Zorge Salamon)
2002/6.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.08.25. 22:46 — Válaszok 4 — Megtekintve 1794
]]>
Ennek figyelembevételével, adjunk felső korlátot a foton nyugalmi tömegére.
Ha egyszerre, egy helyről indítunk egy zöld- és egy röntgen- fényimpulzust, mekkora lenne a lemaradása az egyiknek a másikhoz képest, távolság megtétele után? (Diszperziós és általános relativisztikus hatások figyelmen kívül hagyandóak.)
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.08.13. 00:30 — Válaszok 14 — Megtekintve 6266
]]>
– Nézd csak, ott balra, mindjárt a fékezőrakéta mögött, mi az?
– Hát ezt nem hiszem el! Egy fekete dominó, obeliszk, vagy mifene... Pont, mint a 2001 Űrodisszeában. Csak rá
van festve egy hatalmas vigyorgó smiley... Álljunk meg azonnal!
– Lehet, hogy te vagy a parancsnok, de még mindig nem értesz az égimechanikához. Itt nem lehet csak úgy
egyszerűen megállni. Ha nem tudnád, éppen úton vagyunk a Nyugalom tengere felé, és ha most csak egy kicsit
is fékezünk, sosem érünk oda, sőt le is zuhanhatunk. Az űrben meg amúgy sem lehet állni, minden mozog...
– Akkor ez a fekete izé hogyan és miért áll ott?
– Az sem áll. Közben bemértem, körpályán kering a Hold felett, épp 137 km magasan.
– Akkor álljunk mi is körpályára, melléje!
– Ahhoz nincs elég üzemanyagunk, és különben is, akkor fel kellene adnunk a holdraszálást. Majd visszafelé! A
holdkomp felszállóegységében van egy kis tartalék kakaó, azzal melléállhatunk.
– OK, akkor visszafelé radarral megkeressük.
– Van egy rossz hírem. Ezt az izét nem érzékeli a radar. Mondhatni lopakodva kering a Hold körül. Az előbb is
csak azért vettük észre, mert ez a fekete négyszög kitakart egy részt a Hold megvilágított felszínéből. Alulról
nem is láttuk volna a fekete ég előtt.
– Hoppá! Akkor visszafelé jövet hogyan vesszük észre? Tudod mit? Tegyünk ki mellé egy rádióbóját!
– Ilyesmivel egyelőre még nem szerelik fel az űrhajókat.
– Kár, minden sci-fiben így oldják meg a hasonló helyzeteket. Nincs valamink, amivel pótolhatnánk?
– Hát, elhoztam magammal a kisfiam cserkésztáborokban használt rúdlámpáját. Elem is van hozzá. Méghozzá
szuperelem, akár egy hétig is kitart. Állítólag tíz wattos fénysugarat produkál... Ha a lámpát óvatosan kitesszük
az űrbe, megfelelő sebességgel meglökjük, akkor talán sikerül ráállítani ugyanarra a körpályára, amin ez az
izé kering. Próbáld meg úgy kitenni, hogy folyamatosan rávilágítson a fekete valamire. Akkor a radarral
megtalálhatjuk a lámpát, a fénye alapján meg az UFO-t. No, akkor hajolj ki, célozd meg azt a fényes csillagot...
nem azt, a mellette levőt... és dobj akkorát, mint egy baseball meccsen... Remek!
– Akkor sikerült?
– Majdnem. Az irányt és a pályát eltaláltad, a lámpa kb. száz lábnyira lebeg az izétől, de sajnos forogni kezdett,
és csak minden harmadik másodpercben világít rá a négyszögre. De így talán még jobb, feltűnőbb lesz, ha
keressük.
– Milyen furcsán forog...
– Hát igen, ha nem a főtengelye körül, hanem arra 45 fokos szögben álló tengely körül hozod forgásba, akkor
ilyesmi várható. Még jó, hogy a forgástengely pont az izé felé irányul. No jó, ülj vissza a vezérlőpulthoz,
folytassuk a leszállást. Két nap múlva visszajövünk, és közelebbről megnézzük, mi ez a valami. Akkor Holdra
fel! Izé, le!
(Rögzítés vége.)
Az elemzőtiszt kommentárja:
tény, hogy a navigátor kisfia visszakapta az elemlámpáját, évekig büszkén muto-
gatta az iskolában. Az is tény, hogy a holdkomp a visszaúton gyanúsan sokáig vesztegelt, és furcsa manővereket
végzett 137 km magasságban. A fekete izéről azonban a továbbiakban sem a beszélgetésekben, sem a hivatalos
jelentésekben nem esett szó.
Értékelés:
amennyiben a fenti beszélgetés nem az esetleges lehallgatók megtévesztésére szolgált, és valós
eseményeket rögzít, akkor csak arra tudunk gondolni, hogy a kihelyezett zseblámpát valami ismeretlen fizikai
hatás letérítette kijelölt pályájáról, és bár a visszatérő komp utasai a lámpát megtalálták, az már nem a „fekete
izé” közelében tartózkodott.
Javasolt intézkedések:
szigorúan titkos kutatások indítása az ismeretlen fizikai jelenség feltárása céljából. Ki kell
derítenünk, milyen hatás, és milyen messzire sodorta a zseblámpát eredeti helyzetétől. Javasoljuk (az I. Asimov
nevű ügynökünk által az „Aranytojás” projektben felvetett ötlet alapján) jelen dokumentum kiszivárogtatását
egy nemzetközi fizikaverseny feladata formájában, hátha a fizikushallgatók egyesített intelligenciája segít
megfejteni a rejtélyt. Emellett természetesen folytatni kell a titokzatos objektum utáni közvetlen kutatást is
„Tű a szalmakazalban” fedőnév alatt.
Intézkedési terv jóváhagyva, a kiszivárogtatás 39 évvel elhalasztva.
Titkosítva 2106. június 20-ig.
(Cserti József, Dávid Gyula)
2008/1. feladat
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.07.31. 21:03 — Válaszok 9 — Megtekintve 3198
]]>
fórumra. Biztosan van, akit érdekel a távcsöves oldal is.
Köszönöm, ha nem törlitek a bejegyzést, jó munkát, izgalmas beszélgetést kívánok nektek.
http://skytour.hungarianforum.com/
Statisztika: Elküldve Szerző: Mizar — 2018.07.13. 10:29 — Válaszok 2 — Megtekintve 1797
]]>
Vizsgáljuk először a fényhullámot mint klasszikus mezőt. Legyen a nyalábosztóra eső mezőben a
térerősség E1, a reflektált térerősség E3, a transzmittált pedig E2. Itt föltesszük egyelőre, hogy lineárisan
poláros térről van szó és azt is, hogy a nyalábosztó nem változtat a polarizációs irányon. Ekkor a
klasszikus optika szerint a megfelelő térerősségek közötti kapcsolat az:
formulákkal adható meg.
A kvantumoptikai leírásnál a beeső, transzmittált, és reflektált mezőkhöz külön módusokat rendelünk.
(Valójában ezek továbbra is egyetlen elektromágneses módust alkotnak, de az anyaggal való kölcsönhatást könnyebb ezekkel az aszimptotikus állapotokkal figyelembevenni. Ez nem okoz problémát, és a feladat/megoldás szempontjából irreleváns.)
Minden ilyen haladóhullám-módus esetén lényegében a következő operátor-helyettesítést kell elvégeznünk:
,
párhuzamosan megköveteljük a
felcserélési reláció teljesülését. (Ez matematikailag szükséges.)
Nade, ha például , akkor a fenti relációk nem tudnak egyszerre teljesülni!
Mit rontottam el a gondolatmenetben, és hogyan kellene rendesen modellezni egy kutyaközönséges nyalábosztót?
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.07.09. 11:20 — Válaszok 2 — Megtekintve 1788
]]>
Érdekesség, hogy "témavezetőileg" Hawking unokája az illető.
Előrebocsátom, hogy részleteiben nem teljesen értem még, ezért nagymértékben saját magamnak írom, a diszkusszió ezért nekem is hasznos lehet.
Előreláthatóan igen lassan fogom kifejteni, mivel igen sok egyéb teendőm is van nyáron.
Motiváció
A húrelméletet hagyományos téridőn szokás megfogalmazni, de a nehézségek arra is utalhatnak, hogy a hagyományos megközelítésektől elkerülhetetlenül el kell távolodnunk.
Ezt egy egyszerű gondolatkísérlettel is szemléltethetjük.
Tegyük fel, hogy szeretnénk a téridő kis tartományát tetszőlegesen kis pontossággal mérni. A kvantumelmélet során kialakult intuíciónk azt mondja, hogy ez az energia-impulzus tenzor szórásának egyre nagyobb növelésével lehetséges.
Ez viszont az Einstein-egyenleteken keresztül a geometria "szórásához"/fluktuációjához vezet. A Planck-hossz nagyságrendű térbeli feloldás alatt szeretnénk mérni, a méréseink bizonytalansága dominánsan kvantumos eredetűvé válik.
Emiatt a téridő kvantumelmélete szükségszerűen kell hogy tartalmazzon (nem feltétlenül expliciten) egy hosszúság-dimenziójú konstanst.
Ez azt jelenti, hogy alacsony-energiás határesetben az elméletnek legalább két független állandója kell hogy legyen, a fénysebesség és a Planck-hossz (úgy, hogy az általános kovariancia megmaradjon), szemben a speciális relativitáselmélettel, mely csak a fénysebességet tartalmazza.
A húrelméleti megközelítés ezzel ellentétes, ott megtartják a Riemanni téridőt, és erre építik fel az elméletet. A Planck-hossz a dinamikába van beleépítve. Ennek az elegáns geometriai felépítésnek azonban ára van: az elmélet csak bizonyos keretek között (26 és 10 dimenzió) konzisztensz.
A továbbiakban azt a feltételezést építjük bele a kinematikába, hogy a sebesség felső korlátján kívül a gyorsulásnak is van felső korlátja.
Bár a klasszikus fizika nem tiltja a korlátlan gyorsulást, a kvantumtérelméletbe és a húrelméletbe mégis belép hasonló korlát, például az elektromágneses térerősségekre vonatkozóan, látszólag a "hátsó ajtón".
Amennyiben már klasszikusan is beépítjük ezt az elméletünkbe, majd erre alapozva építjük fel a kvantumtérelméletet, annak pozitív hatása van bizonyos perturbatív sorok konvergenciájára vonatkozóan.
Megjegyezésre méltó, hogy a szokásos, maximális gyorsulást tartalmazó dinamikai elméleteket olyan Lagrange-függvények segítségével lehet felépíteni, mely másodrendű deriváltakat tartalmaz.
Ismert, hogy az ilyen rendszerek patologikus viselkedésekre vezethetnek, ezért ezt megkerülve, a korlátot közvetlenül a kinematikába helyezzük.
A tárgyalásban fel fogjuk használni a pszeudo-komplex görbült sokaság eszköztárát.
(folyt. köv.)
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.07.03. 18:58 — Válaszok 4 — Megtekintve 2215
]]>
A 16. századi jó minőségű glóbuszok például fémből készültek, amelyeket úgy állítottak elő, hogy először gömbháromszögeket alakítottak ki fémből, majd azt egy gömbfelületre kalapálták.
Valójában már jóval korábban is hasonló problémát kellett a kovácsoknak megoldani, amikor sisakot és páncélt gyártottak.
A modern tömeggyártás során szintén előkerült az igény, hogy a korábbiakhoz képest jóval komplexebb alakzatokat alakítsanak ki, például számítógépek bizonyos alkatrészeinél, de a hajók, repülők és autók finomabb, áramvonalasabb alakjaival kapcsolatban is.
A kérdés az, hogy manapság hogyan állítják elő az alább is látható alakzatokat?
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.07.01. 15:37 — Válaszok 13 — Megtekintve 4949
]]>
Ha az alufóliát lefejtjük, azonnal észrevesszük, hogy egy folytonos, vékony csokiperem vonul végig a test körül. Azonnal adódik a magyarázat: a mikulást két fém félformába öntik (még meleg csokiból), majd ezeket a peremük mentén összenyomják. A még puha massza egy kis része behatol a két forma közé, ls keskeny "egyenlítői hegységet" alkot a test körül - ezt észleli később a mikulást vetkőztető vásárló.
Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy ha betörjük a mikulást alkotó (évente egyre vékonyabb) csokiréteget, és megfigyeljük a "mikuláshéj" belső felületét, ott semmiféle peremnek nem találjuk nyomát! Pedig a két félmikulás összenyomása után a belső felületen is kellene látszania a peremnek, vagy legalábbis az illesztés valamilyen nyomának...
Hogyan készül akkor valójában a csokimikulás?
(Kérem, hogy aki - mert pl az édesiparban dolgozott - ismeri a megoldást, ne árulja el azonnal! Hadd töprengjenek, vitatkozzanak néhány napig a témáról a kevésbé informált, ám logikus gondolkozású olvasók!)
Ui: ha sikerült megnyugtatóan lezárni a kérdést (de csak akkor!), gondolkodjunk el egy rokon jellegú. de az első kérdés megoldása fényében még fogósabbnak bizonyuló problémán:
Hogyan készül a kétfülű húsvéti csokinyuszi?
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2018.06.29. 15:01 — Válaszok 15 — Megtekintve 5819
]]>
"Csak" "egyetlen" fennmaradt kérdés maradt csupán hátra ( http://forum.szkeptikus.hu/viewtopic.ph ... &start=700 ):
a hosszúság nevű fogalom ... amire az egész fizika épül... miután a szakasz évezredek óta a végtelenségig tovább bontható...
mit akarnak a fizikusok ezzel a végesített Planck-hosszal ( ~1.616'" * 10^-35 m ) megtalálni ?
Azok után, hogy az ókor óta bizonyítható, hogy a legkisebb hossz, az "méter", "láb" , "valami" ???
Statisztika: Elküldve Szerző: SpecialPI — 2018.06.24. 19:31 — Válaszok 4 — Megtekintve 5580
]]>
Mélyen bent a Balatonban furcsa jelenségre figyeltem fel. Először csak egy sötét folt látszik a víz felszínén, közelebb úszva kiderül, hogy az egy letörött nádszál, ami szép függőleges állásban úszik a víz alatt, a felső vége éppen eléri a felszínt. Ha lenyomom vagy felemelem, esetleg odébbdobom, némi tranziens mozgás után visszatér az előbbi álapotba. Egy kis úszkálás és vizsgálódás után észrevehetjük, hogy több tucat ilyen úszó nádszál vesz benünket körül, méretük egy arasztól másfél méterig terjed.
Mi a jelenség magyarázata? Hogyan kerül oda a nád, épp ebben a furcsa helyzetben?
(Skalármező-hívők előnyben!)
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2018.06.18. 12:46 — Válaszok 5 — Megtekintve 2589
]]>
Számítsuk ki, hogy mennyi benzinből szabadulna fel ugyanannyi energia égés közben, mint amennyi egy Planck-tömegű objektum nyugalmi energiája lenne.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.06.11. 13:36 — Válaszok 6 — Megtekintve 2766
]]>
- Feltűnt az már valakinek, hogy a gravitációs idődilatáció nagysága megegyezik az adott helyhez tartozó 2. kozmikus sebességből adódó idődilatációval?
- Továbbá az, hogy gravitációs térben a 2. kozmikus sebesség magasság szerinti különbsége pont az adott helyen mért g gyorsulást adja?
- Valamint egy fekete lyuk körül lévő eseményhorizont (Schwarzschild sugár) pont ott helyezkedik el ahol a 2. kozmikus sebesség számított értéke a fénysebesség?
Létezik olyan gravitációs elmélet, miszerint magát a gravitációt egyfajta gyorsuló áramlás okozza?
A gravitációs erő pedig nem más mint valamiféle tehetetlenségi erő?
(Áramló abszolút tér, téridő...)
Felvetődött már valahol, hogy a Michelson-Morley-kísérlet azért nem mutatott ki az abszolút térhez (éterhez) viszonyított sebességet, mert a Föld felszínén vízszintesen végezték?
Ugyanezt a kísérletet elvégezték már valaha függőlegesen? (milyen eredménnyel?)
Esetleg egy Föld körüli pályán keringő űrhajóban mindhárom tengelyre? (mi volt az eredmény?)
Végeztek már olyan kísérletet, hogy a Föld középpontja felé kilőtt vk2 sebességű lövedékben hogyan telik az idő? (milyen eredménnyel?)
(Sejtésem az lenne, hogy ebben az esetben fog a lehető leggyorsabban telni az idő, minden más esetben (v1, v2 ahol v1 < vk2 < v2) az idő lassul...)
Az általános relativitáselmélet mit mond erről?
Tudtok ebben segítséget nyújtani?
Köszönöm.
Statisztika: Elküldve Szerző: LaCi — 2018.06.05. 15:42 — Válaszok 4 — Megtekintve 2498
]]>
A folyadékot nedvesítőnek feltételezhetjük, a meniszkusz magasságát lényegében a folyadékoszlop magasságával azonosíthatjuk.
Határozzuk meg a meniszkusz magasságát jellemző egydimenziós dinamikát! Mekkora lesz a folyadékoszlop maximális magasságának és egyensúlyi magasságának aránya?
(2017)
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.05.31. 20:49 — Válaszok 1 — Megtekintve 1333
]]>
]]>
Legyenek a és b pozitív egész számok, és .
Mutassuk meg, hogy ha k egész, akkor k négyzetszám.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.18. 16:28 — Válaszok 7 — Megtekintve 3230
]]>
(Haiman Ottó)
2006
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.17. 17:27 — Válaszok 2 — Megtekintve 1460
]]>
A neutron egy szilárdtesten való keresztülhaladás közben szóródást szenved, a szilárdtestben fonont keltve.
A test ideálisnak vehető, és elegendő csak az atomok rezgését figyelembe venni.
Ismert eredmény, hogy a fononok, vagyis rácsrezgések a klasszikus csatolt rugók mintájára kezelhetőek, a szilárdtestben keltett rezgések ezeknek a sajátrezgéseiből lineáris szuperpozícióval összetehetőek (legalábbis amíg a rezgések amplitúdója nem túl nagy).
Egyszerű, szemléletes képet az ideális, azonos atomokból felépülő, egydimenziós esetben kaphatunk, ekkor a rácsrezgések alakú tagokból állíthatóak elő, ahol a kifejezések rendre:
egy hullámvektor jellegű mennyiség, körfrekvencia, az n-edik atom koordinátája, és a hullám amplitúdója.
Namármost kísérleti tény, hogy a neutronnak megváltozik az impulzusa (várható érték értelemben) a szóródás után.
Ugyanakkor a rácsrezgések módusaiban az egyes atomok ellentétes irányokban rezegnek. Mivel az átlagérték-képzés a lineáris összeadással felcserélhető, úgy gondolhatjuk, hogy a neutron által keltett rezgések átlagosan nulla impulzussal rendelkeznek bármilyen időpillanatot is tekintsünk.
Kérdés: Hová lett az impulzus?
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.14. 12:55 — Válaszok 15 — Megtekintve 5571
]]>
]]>
szerinti elrendezésű Ising-modell viselkedését ferromágneses és anti-ferromágneses csatolással, és hasonlítsuk össze a sima 2D négyzetrács modellel!
Vizsgáljuk meg, van-e fázisátalakulás, ha igen milyen hőmérsékleten, illetve elemezzük a végesméret-effektus hatását!
(Csabai István)
2017
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.10. 20:39 — Válaszok 1 — Megtekintve 1293
]]>
térfogat és az N részecskeszám. (A továbbiakban a térfogatot és a részecskeszámot állandónak tekintjük.)
b) Egyensúlyban az entrópia felveszi maximális értékét.
c) Egy függvény maximumában az első deriváltja zérus.
Következtetés: , azaz az egyensúlyi állapotban a rendszer hőmérséklete végtelen.
Hol a hiba az okoskodásban?
(XY)
2012
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.05. 18:03 — Válaszok 15 — Megtekintve 5121
]]>
]]>
Egy előre rögzített pillanatban egyszerre bekapcsolják mindkét rakéta hajtóművét, majd 1 másodpercnyi
működés után kikapcsolják. (A gyorsítás iránya a rúd által meghatározott egyenesbe esik.) A pilóták jártak a
tudományos óvódába, ezért tudják, hogy a relativitáselmélet szerint merev test nem létezik, és a két végét ért erőhatás
következtében a rúdban longitudinális rugalmas hullámok keletkeznek. Ezt figyelembe veendő már jó előre megvizsgálták
a rúd rugalmas tulajdonságait, és megmérték a csillapodó longitudinális hullámokra vonatkozó telegráfegyenlet együtthatóit.
Ezért bíznak benne, hogy a hullámok szép lassan lecsillapodnak, és a rúd végül nyugalmi állapotba kerül a két rakéta új inerciarendszerében.
Kövessük a hullámok terjedését a gyorsítás szakaszában, illetve a hajtóművek kikapcsolása után, és határozzuk meg a
rúd hosszát a végállapotban! Mit szól ehhez Einstein professzor?
(Dávid Gyula) 1998
Anno nem érkezett helyes megoldás.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.03. 12:28 — Válaszok 2 — Megtekintve 1588
]]>
A nyúl érdekében tegyük fel, hogy a tojásokat az egész évben egyenletesen termeli, és romlást megakadályozó körülmények között tárolja.
Kérdés:
Ha az egyes tojások átlagosan 5 centiméteres hosszal jellemezhetőek, akkor legalább mekkora sebességgel kell, hogy a tojások a nyúl testét elhagyják?
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.03.30. 15:25 — Válaszok 8 — Megtekintve 3329
]]>
(K. F. Riley nyomán Gnädig Péter)
1999
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.03.29. 21:42 — Válaszok 24 — Megtekintve 7422
]]>
Pótkérdés: mi köze a címnek a kérdéshez?
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2018.03.24. 21:29 — Válaszok 7 — Megtekintve 3735
]]>
Vagy legalább megállni alatta?
Az utóbbi megtörténhet, ha a szivárvány pont a fejünk felett, a zenitben húzódik. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez a nevezetes esemény épp a napkelte pillanatában következik be.
Lehetséges ez? Milyen fizikai, optikai, meteorológiai, planetológiai stb. feltételei vannak annak, hogy ilyen speciális "zenitodiális" szivárványt láthassunk?
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2018.03.24. 20:50 — Válaszok 2 — Megtekintve 1847
]]>
]]>
]]>
Ilyenkor is, -mint minden gyakorlati esetben- fontos a mérési hibákat nyomon követni.
A kvantummechanika kurzusokon szinte sosem kerül elő, de a kvantuminformatikában fontos fogalom az, amit a kvantumállapotok hűségének (fidelity) neveznek.
Ez egy mennyiség, két kvantummechanikai állapot hasonlóságának egy kifejezése. Gyakorlatban persze ezt is kofidencia-intervallummal adják meg.
Mekkora ez a mennyiség tiszta állapotok esetén?
Az összehasonlítandó rendszerünk legyen egy kétállapotú rendszer. Ekvivalensen, két qubit összehasonlítását végezzük el.
Mutassuk meg, hogy ebben a speciális esetben a fenti mennyiség:
Mekkora az érték két azonos állapot esetén?
Hogyan változik az érték unitér időfejlődés alatt?
Mekkora az érték infinitézimálisan kissé különböző állapotok között?
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.03.21. 18:35 — Válaszok 1 — Megtekintve 1058
]]>
Magyarul sajnos csak papíron olvashatók:
Akkord kiadó Budapest 1999: "A tér és az idő természete" címmel.
Bár maga az elgondolás igen szemléletes, de én számos részletet nem tudok követni az előadásokban. Abban a reményben töltöm fel ide mégis a magyar változatot, hogy Dávid Gyula segít majd megvilágítani ennek az egész "szabásvarrásnak" a létjogosultságát.
A három előadásból ebben az elsőben még csak a szingularitások klasszikus elméletéről lesz szó.
A másodikban a fekete lyukak kvantumos tulajdonságairól.
A harmadikban jut el a kozmológiához, magához a határ nélküli kezdethez.
Untitled-1.jpg
Untitled-2.jpg
Untitled-3.jpg
Untitled-4.jpg
Untitled-5.jpg
Statisztika: Elküldve Szerző: api — 2018.03.06. 17:06 — Válaszok 25 — Megtekintve 9079
]]>
Mivel mentőcsónak már nem jutott neki, vízbe ugrik, és elúszik a jéghegy széléhez, majd ráveti a lasszóját, mely kecsesen körülöleli a csúcsot.
Ha a kúp elég meredek, Luke fel tud mászni rajta. Ha nem elég meredek, a hurok lecsúszik a hegyről a súlya alatt.
Keressük meg a hegy kritikus meredekségét, vagyis a kúp félnyílásszögét!
A feladat egy régebbi feladat átköltése, annak eredete 1982-ig vezethető vissza, a Novoszibirszki Állami Egyetemen egy kurzus keretében öt perc volt a feladat megoldására.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.03.06. 15:42 — Válaszok 31 — Megtekintve 8121
]]>
közülük sok százat pazar kardjának élére hányt, ám egy idő után érezte, hogy ereje kezdi elhagyni. Nem is
az bosszantotta leginkább, hogy meg kell halnia, hiszen hős volt (lásd fentebb), hanem az, hogy kardja az ellenség
kezére juthat. Így hát összeszedte utolsó erejét, hogy kardját egy nagy sziklán kicsorbítsa — és akkorát talált
odasózni, hogy a francia Pireneusok csorbultak ki.
Számítsuk ki, milyen fizikai következményekkel jár a fenti interpretáció!
(Piróth Attila)
1998. Ortvay-feladat, anno nem érkezett megoldás.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.03.05. 17:21 — Válaszok 1 — Megtekintve 1281
]]>
Célkitűzésként szerepel, hogy összeállítunk ezekből (persze csak részlegesen) egy hivatalos megoldás-sorozatot.
A teendők a következők:
-Minden megoldandó feladat számára lehet külön témát nyitni, azt kitárgyalni. A hibázás nem vétek, az ötletek felsorolása sokszor hasznos, főleg ha a feladat nehezen megragadható.
-A megoldásokhoz a legjobb megoldás(ok) felhasználása javasolt, a feladatok kitűzőivel való egyeztetéssel együtt.
Az ilyen típusú információt a szervezőkön keresztül, vagy magánlevelek formájában lehet elvégezni.
A levelezésekkel kapcsolatban talán az a legegyszerűbb ha egy levelezőlistát hozunk létre, és a releváns levelezéseket továbbítjuk a listára.
A megoldások uniformizálásáról:
A megoldásokat pdf-ben, a tex valamelyik változatával kell elkészíteni. A nem részletezett, nemtriviális számításokkal kapcsolatban jó, ha ezek a mellékelt programban (lehetőleg wolfram mathematica) alapján leellenőrizhetőek.
A képek lehetőleg png formátumúak legyenek.
Ha szeretnétek felkerülni a listára írjatok a "gombk.ak@gmail.com" címemre.
Az egyes megoldásokat, pontosabban azok adott szinten kidolgozott állapotait pdf-ként, vagy tömörítve a tex-fájlt és minden szükséges mellékletet, a levelezőlistára vagy az "Ortvay Rudolf fizikai problémamegoldó verseny megoldásai " témába legyetek szívesek betenni.
Statisztika: Elküldve Szerző: Gombk.Ak — 2018.03.05. 12:16 — Válaszok 1 — Megtekintve 2230
]]>
]]>
Egy konkrét példát mutatok, nagyon örülnék, ha valaki segíteni tudna nekem a kibogozásában. A könyvének a 291. oldalán szereplő lineáris finkcionál definícióját szeretném megérteni. Erről beszélek:
Matolcsi_mm_p291(XV.0.1).png
Mit jelenthet itt az kifejezés?
I. 1.11 szerint a szögletes zárójel jelentése:
MST_I(1.11)_2.png
tehát , , így , viszont , így nem tudom értelmezni a és skalárszorzatát.
Érti ezt valaki?
Statisztika: Elküldve Szerző: mma — 2018.02.23. 09:01 — Válaszok 13 — Megtekintve 6779
]]>
Azt szeretném kérdezni, hogyha pl. a Föld a fénysebességhez közel mozogna akkor hogyan alakulna
a téridő görbülete körülötte?
Az én tippem az, hogy a mozgás írányában megnő a görbület. Ez nem jelenti azt, hogy számunkra a Földön megnő a gravitáció
vagy a Földből fekete lyuk lesz. Viszont egy fénysugár ami merőlegesen keresztezi a Föld mozgásírányát jobban el fog görbülni,
mint amelyik párhuzamosan megy el mellette.
Mint mond erről az ált. rel? Probáltam rákeresni, de a legtöbb amit találtam az volt, hogy erre nincs "exact solution". Ez igaz?
/Tamás
Statisztika: Elküldve Szerző: little1973 — 2018.02.01. 11:18 — Válaszok 80 — Megtekintve 17362
]]>
Legyen egy tetszőleges, egyre normált, két komponensű komplex vektor (azaz spinor)! Van-e olyan irány a 3 dimenziós térben, hogy ha a spinor által reprezentált feles spinnek az adott irányra eső vetületét mérjük meg (pl. egy Stern--Gerlach-berendezéssel), akkor 100 százalék valószínűséggel "felfelé" mutató spint kapunk?
Mi a helyzet egyes spin, és a neki megfelelő három komponensű komplex vektorok esetén? (Ezt az esetet nem kell részletesen végigszámolni, kvalitatív érvelés is elegendő.)
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2018.01.28. 20:20 — Válaszok 16 — Megtekintve 5655
]]>
Vizsgáljuk meg, lehet-e koherens állapotokat értelmezni síkrotátor esetében! A harmonikus oszcillátor koherens
állapotainak mely tulajdonságait lehet átmenteni, illetve miről kell lemondani? Mi az új koherens állapotok
kapcsolata a léptető operátorokkal?
Annak idején megoldások ugyan nem érkeztek rá, de mivel ezt speciel a bsc-s szakdolgozatomban is kidolgoztam, ezért tudom hogy érdekes a megoldása.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.01.28. 15:51 — Válaszok 1 — Megtekintve 1644
]]>