Még egy megjegyzést szeretnék tenni az előző bejegyzésemhez: „Mindenesetre én a Bell-egyenlőtlenségek sérülését nem tartom a véletlen létezésének a bizonyítékának, így az indeterminizmus alapjának sem.”
Hraskó Péter határozottan elkülönítette a Bell kísérletben szereplő két kvantumfizikai részrendszer között tapasztalható non lokális determinizmust (kvantumfizikai eseménysorok között meglévő korrelációt és ismeretlen módon történő információ terjedést) attól, hogy a megfigyelés során az egyik részrendszer általunk befolyásolhatatlan módon, azt is mondhatnánk, hogy „véletlenül” kerül valamilyen határozott állapotba, de ezt a véletlenszerűséget Hraskó (összhangban a standard kvantumelmélet felfogásával) magának a mérési folyamatnak tulajdonítja: mintha „a korong színe attól függne, hogy nitrogén vagy oxigén molekula ütközik elsőként bele a kis boríték felnyitása után.”
Ez tehát azt jelenti, hogy az általunk véletlen kimenetelűként észlelt mérési folyamat mélyén éppúgy determinisztikus folyamatok húzódhatnak meg, mint a gázok terjedése mögött. Tehát a véletlen létezésének a bevezetésére szerintem ebben az esetben sincs feltétlen szükség.
Üdv,
CsebóStatisztika: Elküldve Szerző: Csebó — 2014.04.07. 12:16
]]>