Vannak olyan kérdések/hipotézisek, amelyeket a húrelmélet a jelenlegi formájában alátámaszt.
Más kérdésekre durva közelítő válasz ismert volt már a húrelmélet előtt is, a kvantumtérelmélet eszközeivel.
A harmadik kategória a nyitott kérdéseké.
A Wheeler-DeWitt egyenlet (különféle megoldásaival együtt, mint a Hartle-Hawking állapot) többnyire a harmadik kategóriába sorolandó.
Maga az egyenlet egyszerűen csak , ami azt az ötletet fejezi ki, hogy a "Hamilton constraint" (durván szólva minden jól viselkedő Hamilton-formalizálható elmélet esetén létezik ilyen) az általános relativitáselméletben a teljes időfejlődést tartalmazza. A megoldásához először definiálni kell az időt valamilyen koordinátafüggetlenül fejlődő mennyiség alapján.
Léteznek elfogadható érvek amellett, hogy ennek az egyenletnek miért kellene teljesülnie, közelítő és levágásokat tartalmazó elrendezések mellett.
Igazán azonban az egyenletnek csak egy jól meghatározott (de pillanatnyilag nem ismert) Hilbert-téren lehetne értelmezhető, amelyik egyszersmind a kvantumgravitáció-elmélet legalapvetőbb objektuma is lenne.
Reménykedni lehetne abban, hogy a húrelmélet megfelel ennek, de a Wheeler-DeWitt megértése a húrelméleten belül is nagyon kevéssé nevezhető teljesnek.
Pillanatnyilag sem azt nem tudjuk, hogy az egyenlet hasznosnak/igaznak bizonyulhat-e, sem azt hogy a húrelmélet keretein belül meghaladottá vált-e már.Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.07. 17:39
]]>