Viszont továbbra sem tudjuk hogy mi a cél, és milyen pontosság szükséges.
Utólagos számolásoknál hosszútávon talán jobb lenne ha a lapátolás egy irányítottan nyitható tartóba/rázószitába/valamibe menne, és már egyenletesen jutna a futószalagra.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2017.08.17. 15:19
]]>
Statisztika: Elküldve Szerző: KovPityu — 2017.08.17. 12:54
]]>
]]>
]]>
]]>
]]>
]]>
]]>
Először egyszerűsítve írom...
A kimenetén elvileg távozik tömegű anyag. Persze vannak komplikációk.
Részben az, hogy a keverés miatt valamennyi ellenkező irányú anyagtranszport is lehet. Ennek az időfüggése ismeretlen.
Továbbá ehhez az alapanyaghoz hozzá kellene keverni segédanyagot, ahol egy adott arányossági tényező (konstans). A probléma az, hogy nem ismert. Továbbá az adalékot nem pont az elején adják hozzá. És sajnos mérni csak a futószalagon lévő anyag teljes súlyát tudjuk.
Valahogy az időátlag inverzét kellene képezni...
(Nem lenne gond, ha ez egy tartályban gyűlne, és akkor a mért súly időbeli differenciálját vehetném. De mivel a szalagról ismeretlen mennyiségű anyag távozik is, így nem tudok vele mit kezdeni.)
Statisztika: Elküldve Szerző: Zsolt68 — 2017.08.16. 16:05
]]>
]]>
Legyen három vegytiszta mintánk, és a negyedik ezek ismeretlen keveréke.
Tegyük fel, hogy a vizsgált hullámhossz tartományban a három fémhez egy-egy különböző spektrum vonal tartozik.
Csillagászok számára a hidrogén után már állítólag minden anyag fém.
Vezessük be az alábbi jelöléseket:
: hullámhossz
: az ismert tiszta mintához tartozó színkép vonal intenzitása
: az ismeretlen keverék mintához tartozó színkép vonal intenzitása
: az ismeretlen anyag koncentrációja
Sajnos a spektroszkóp felbontása általában nem elegendő az egyes színkép vonalak feloldásához,
illetve (részben ennek következtében) a különböző anyagok színkép vonalai átfedhetnek.
Legyen az i-edik ismert mintához tartozó j-edik spektrum vonal intenzitása, pedig az ismeretlen mintához tartozó j-edik spektrum vonal intenzitása.
Írjunk fel lineáris egyenletrendszert:
ahol i a minta száma, j pedig a spektrum vonal száma. Összegzés i szerint, vagyis függőlegesen.
Megoldhatnánk az egyenletrendszert, de nekem jobb ötletem van.
Vegyük figyelembe a mérési bizonytalanságokat. Írjuk fel a lineáris regressziót tenzor alakban.
Itt j szerint összegzünk és szerint parciálisan deriválunk.
(A hagyományos regresszió két paraméteres, itt viszont már magasabb dimenziókba tévedtünk.)
Egyszerűsítünk 2-vel
Vezessük be az alábbi rövidítéseket:
ahol az összegzést j szerint végezzük
Ultra voila
Statisztika: Elküldve Szerző: Zsolt68 — 2017.06.28. 12:35
]]>
]]>
]]>
]]>
]]>