dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2017.03.02. 00:20
]]>
]]>
]]>
Majd fel is tárja.
Egyébként elismerem, az antropikus érvelés kétségtelenül hatásosan alkalmazható bizonyos borzongató titkok borközi taglalására.
Statisztika: Elküldve Szerző: api — 2017.02.27. 23:45
]]>
Teljes félreértés, hogy az elv erős formája közvetlenül elvezet valamiféle teremtő entitás feltételezéséhez, illetve már eleve ennek az előre elhatározott feltételezésnek a leplezett bevezetésére szolgál. Ennél sokkal finomabb és szerteágazóbb az érvelés.
Én is Székely László könyvét akartam ajánlani. Ő szétszálazza az irodalomban felbukkant különböző interpretációkat, kategóriákba sorolja őket, megvizsgálja kapcsolatukat egymással és a különböző filozófiai irányzatokkal.
Először is meg kell különböztetni az episztemilógiai (ismeretelméleti) és az ontológiai (lételméleti) interpretációkat. A keveredést "a világ csak olyan lehet" vagy "a világnak olyannak kell lennie" kezdetű kifejezésekben szereplő "lehet" és "kell" szavak (illetve ezek sokféle angol eredetije) számos eltérő értelmezése okozza. A legenyhébb verzió csak arra mutat rá, hogy ha olyan világmodellt alkotsz, amiben pl nem jönnek létre atomok, ezért atomokból álló megfigyelők sem, az nem lehet a téged, atomokból álló megfigyelőt tartalmazó világ modellje. A világban tehát atomoknak KELL lennie. Ez a "kell" nem lételméleti szükségszerűség, csak a megfigyelő saját létezésére vonatkozó információk következménye.
A skála másik végpontját egyes tudósok valóban erősen idealista jellegű kifakadásai jelentik. "A tények arra utalnak, hogy valamiféle magasabb értelem játszadozik a fizikai törvényekkel." "Mire jó egy megfigyelő nélküli univerzum?" De a két véglet között még számos érdekes elképzelés elfér.
Az egyik lehetőség a kvantumelmélet megfigyelési problémáján, és a hullámfüggvény összeomlásán alapul. Mármint ha elfogadjuk, hogy egy tudatos megfigyelő megfigyelési akciója omlasztja össze a hullámfüggvényt. Amíg nem volt jelen tudatos megfigyelő a világban, addig a világ hullámfüggvénye szuperponált állapotban volt, az első tudatos megfigyelő azonban beugrasztotta egy sajátállapotba... Vajon ez a beugrás véges vagy végtelen sebességgel terjed az első megfigyelés eseménye óta? Ezek érdekes, de nem eléggé komolyan vehető gondolatok. Ebben az irányban legmesszébb Wheeler jutott az időben visszafelé ható okság feltételezésének és a fenti gondolatoknak a kombinálásával, mely szerint az univerzum későbbi korszakában létrejövő értelem időben visszafelé hatva magának hozza létre ki a saját kialakulása számára kedvező fizikai körülményeket.
Sok párhuzamos és elágazó interpretáció létezik. Legcélszerűbb Székely László könyvének alapos elolvasása.
Másrészt a sok felszínes netes idéző helyett érdemes az eredeti forrásokhoz fordulni. Carter 1973-as cikke is elérhető. Ennél könnyebb, de érdekes olvasmány az elv kifejlesztésében már a kezdetektől résztvevő fizikus-filozófus, P.C. Davies korai, 1982-es könyve: "The Accidental Universe". Ebben egyrészt részletesen leírja az elv mellett szóló fizikai tényeket, másrészt összegyűjti, ismerteti és kritikailag értékeli az akkor forgalomban levő interpretációkat. (Ez az a könyv, amit azon melegében lefordítottam, de az érvényes szerződések ellenére nem engedtek megjelentetni, mert a tárgymutatóban két helyen is szerepelt az Úristen. Tíz évvel később ugyanennek a címszónak a mindössze kétszeri előfordulása lett a könyv bűne.) Ugyancsak Davies írt egy jóval későbbi, és magyarul is megjelent könyvet "A megbundázott Világegyetem" címmel (pontosabban szólva ez a cím a fordító leleménye). Ebben az antropikus gondolat mellett felbukkant újabb tudományos érveket is ismerteti, és kitér a különböző értelmezésekre, beleértve a legfrissebb és legvadabb spekulációkat is.
Martin Rees az antropikus elv egyik legelszántabb védelmezője tudományos körökben, és ebben rangja (brit Királyi Csillagász) is segíti. Ő viszont az egyik konkrét interpretációhoz, a multiverzumos magyarázathoz ragaszkodik - ez (Davies szavaival) az antropikus elv erős változatát ("a világnak olyannak kell lennie") visszavezeti a gyengére ("csak olyan világot észlelhetünk"), és ezzel visszahozza a kauzális (nem teleologikus) természettudományos gondolkodás keretei közé. Rees tehát tudományos, főleg kozmológiai szempontból érdekes könyveket ír, de tőle csak az antropikus gondolkodásmód egyik vetületét lehet megismerni.
Ezért tudományos áttekintés céljából főleg Davies műveit, a filozófiai értékelés, kitekintés, az antropikus gondolatkörnek a tudomány és a gondolkodás történetében való elhelyezése, az egyes irányzatok pontos megkülönböztetése tekintetében pedig Székely alapvető könyvét javaslom.
A netes másodlagos-harmadlagos ismertetőkre és vulgarizálókra pedig ne hallgassatok. Tőlük (illetve elődeiktől) azt is megtudtuk annak idején, hogy a Nagy Bumm gondolata egyszerűen gonosz klerikális összeesküvés a diadalmas szocialista tudomány ellen..
dgy
Statisztika: Elküldve Szerző: dgy — 2017.02.27. 23:20
]]>
Dávid Gyula: A lakható Világegyetem. Természet Világa, 1990/7
M. J. Rees: Csak hat szám... Vince Kiadó, 2000
Lukács Béla - Paál György: A világ szerkezeti állandói. In: Csillagászati Évkönyv 1982. Gondolat, 1981
Aztán magáról az antropikus elvről készült egy páratlan monográfia: Székely László: Az emberarcú kozmosz. Áron kiadó, 1997
Ebben Székely László nagyon alaposan körbejárja az egész gondolatkört:
- áttekinti a modern természettudomány kontextusában felismerhető antropikus hangoltságot,
- ismerteti mindkét antropikus elv logikai szerkezetét beágyazva azokat a filozófiatörténet folyamatába,
- áttekinti az erős antropikus elv lehetséges ontológiai értelmezéseit,
- megfogalmazza az antropikus problémát a következőképpen: „… miképpen lehetséges, hogy egy ateleologikus, vak, és ebben az értelemben célszerűtlen kozmosz mégis célszerű annyiban, hogy biztosítja az értelmes, és így konkrétan az emberi élet lehetőségföltételeit?”
- végül megmutatja, hogy az antropikus probléma végső soron a metafizika alapkérdésére vezethető vissza, ami Leibnizn a következőképpen tett fel: "Miért van inkább valami, mint inkább semmi?"
Én úgy látom, hogy az utóbbi időben a probléma természettudományos körökben kissé leült, úgy tűnik, mintha a multiverzum hipotézissel megoldódott volna. De ha valaki elolvassa Székely könyvét, rájön, hogy erről szó sincs.
Statisztika: Elküldve Szerző: Csebó — 2017.02.27. 21:00
]]>
Az erős antropikus elvet viszont nem is nagyon értem, mármint hogy az miből következne.
Viszont nem tudom, hogy mennyire indokolt bármelyik elv a kettő közül. Ezeket az antropikus elveket ugye azért fogalmazzák meg, hogy megmagyarázzák, hogyan lehetnek az univerzumban a feltételek számunkra (vagy bármilyen intelligencia számára) ilyen kedvezőek, hiszen ennek nagyon kicsi a valószínűsége. De tényleg olyan kicsi? Vannak erre vonatkozó komolyabb számítások? Egyáltalán lehetnek? Hiszen egy ilyen kijelentést (mármint hogy nagyon kicsi az ilyen univerzum valószínűsége) csak úgy lehetne alátámasztani, ha végigszámolnánk minden egyes forgatókönyvet (amiből elvileg végtelen sok van), és úgy jönne ki, hogy csakis ezek a mostani paraméterek a jók. Nem hiszem, hogy ezt bárki megtette. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy csak azt számolták ki, hogy az emberi élethez szükséges paramétertartomány a szűk.
De ez kicsit olyan, mint amikor a környezetvédők azzal fenyegetnek, hogy ha kipusztul valami afrikai méhfaj, akkor összeomlik a világ ököszisztémája, és kihal az emberiség. Még az is lehet, hogy kihal, de honnan tudjuk, hogy nem veszik át a helyét a kenguruk?
Szóval ilyen értelemben nem tudom, egyáltalán mennyire indokolt ez az antropikus elv.
Statisztika: Elküldve Szerző: Antares — 2017.02.27. 19:08
]]>
]]>
]]>