"befelé nézünk, galaxisokat látunk, kifelé nézünk nagy sötét semmit", az számomra biztos volt. Úgy tippeltem, hogy aki a széléhez "közelebb" jött létre megfigyelőnek, az számára egy kicsinyt aszimmetrikus a látvány, de arra már én is rámutattam, hogy senki sem jöhet létre megfigyelőnek olyan közel a buborékhatárhoz, hogy az égbolt egyik felét a plazmaként izzó háttérsugárzás világítsa be, az átellenes oldalon meg tízmilliárd éves galaxisokat láthasson.
A te becslésed szerint akkor nagyon nagy esélye van, hogy bármely reális megfigyelő egy univerzum-buborék esetében is olyan helyre csöppenhet csak, ahonnan nem láthatja semmi nyomát a buborék szélének. (Az irreális megfigyelőket, mondjuk a sötét korszak hűlő H-He keverékéből összeállókat, nem vesszük figyelembe
)Statisztika: Elküldve Szerző: Rigel — 2015.03.01. 10:58
]]>