Az egyik véglet, hogy babának nézzük a kérdezőt, és úgy döntünk hogy nem azt akarja tudni, amit megkérdezett.
A másik véglet a tudományos sznobság: adjunk a kérdésre teljesen precíz, lehetőleg használhathatatlan választ. (Például ha a kérdés szó szerint egy kicsit mást jelent, mint amire valószínűleg gondolhatott a kérdező.)
Szerintem a legjobb megtalálni a kettő között az “arany középutat”. Amely talán nem is középen van, hanem valahol máshol. Hasznos lehet visszakérdezni. Hasznos lehet a válaszban kitérni arra, hogy mi is az, amire éppen válaszolunk. Hasznos lehet minden használt fogalmat definiálni, vagy legalábbis megemlékezni arról, hogy éppen mit értünk alatta. Röviden kitérni a veszélyes részekre amelyek esetleges féreértésekre adhatnak okot. Satöbbi.
Úgy gondolom hogy a jó válaszadás egy képesség (szokták azt mondani hogy embertől függ, születni kell rá, akármi).
Szerintem gyakorlással fejleszthető. (Ahol gyakorlás alatt nem a “sokat csinálást” kell érteni, mert az rossz szokásokhoz vezethet.)Statisztika: Elküldve Szerző: Macska Bonifác — 2017.12.17. 23:27
]]>