A fentiek alapján nyilvánvaló hogy az abszorbcióhoz magasabb, az emisszióhoz alacsonyabb frekvenciák tartoznak.
A fotonok energiájára () másodfokú egyenleteket kapunk. Ezek gyökei:
Emissziónál:
Abszorbciónál:
Ugyan mindkét esetben két matematikai megoldás van, de az egyik negatív energiájú, a másik párkeltési energiát elérő megoldás, ezek a modell érvényességi körén kívül esnek.
Tehát:
Emissziónál:
Abszorbciónál:
Az emissziós és abszorbciós spektrumvonal energiakülönbsége tehát .
Ha -mint általában-, a gerjesztési energia sokkal kisebb a nyugalmi energiánál, akkor a gyökös kifejezéseket sorbafejthetjük másodrendig, rendezések után:
.
Az ún. természetes vonalszélesség, optikai tartományokban, főleg a vonalak inhomogén kiszélesedéseivel együtt (pl: hőmozgásból eredő doppler-effektus ) sok esetben szélesebb mint az abszorbciós-emissziós vonalak felhasadási szélessége, de bizonyos esetekben nem.
A röntgen-tartományban, legalábbis gázok esetén ezért nem figyelhető meg rezonancia.
További kérdések:
-Bár a természetes vonalszélesség teljesen csak a QED keretein belül érthető meg, de azért létezik egy klasszikus, kevésbé kielégítő, de cserébe egyszerű magyarázat, ami a Fourier-transzformáción alapul. Hogyan modelleznénk?
-Rendben, van egy gerjesztett atomunk, ami kibocsát fényt, és visszalökődik. Mind a fotonnak (illetve az elektromágneses mező módusainak) , mind az atomnak van térfüggése, vagyis valamilyen időben változó "kiterjedése".
De pontosan hogyan is "kell elképzelni" ezt? És mi köze van ennek az összefonódáshoz?
(A kérdés aszimptotikus időkre vonatkozik, a polarizációval és az átmenet jellegével, gömbszimmetriát sértő aspektusokkal nem kell foglalkozni )Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.01.13. 21:29
]]>