Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a célunk egy nagyságrendi becslés, ennek megfelelő közelítések megengedhetőek.
Először gondoljuk végig miről is szól a feladat.
Van egy adott mozgási energiájú teniszlabdánk, ami energia részben az ablak, részben a labda rugalmassági energiájává fog alakulni.
Eltekinthetünk a közegellenállás és a labda belső súrlódásának disszipációjától. A labdát a rugalmas tulajdonságai különböztetik meg például egy kavicstól, amelyre szintén -alsó becslés jelleggel- megismételhető a számítás.
Fontos dolog, hogy egy nagyon gyors objektum (megfelelő alakú lövedék) viszonylag éles peremű lyukat kialakítva képes keresztülhatolni az ablakon.
Kicsit lassabb test fogja az egész ablakot megrepeszteni.
Ez a lassabb mechanikai folyamat azt is jelenti, hogy a mechanikai feszültségnek van ideje a folyamat alatt végigterjedni az egész ablakon.
Ez elfogadható, főleg ha figyelembevesszük a teniszlabdák meglepően nagy deformálhatóságát.
(lásd: )
Próbáljuk meg megbecsülni most, hogy milyen körülmények között fog az ablak megrepedése bekövetkezni.
Tegyük fel hogy az ablak kiterjedését d nagyság jellemzi, valamint hogy az ütközés az ablak közepén történik.
A rugalmas tartományban (amely egy ideig fennáll, és az üvegnek van ideje felvenni a megfelelő alakot) az ablak a kezdeti sík alakjához képest meggörbül, egy kis szöggel.
Ebből eredően a nagyjából hoszúságú szakaszok hosszúságúra nyúlnak.
A relatív megnyúlás
Ezekutén azt kellene meghatároznunk hogy mekkora lehet a maximális relatív megnyúlás. Ezt elvileg rugalmasságtani kísérleti adatok alapján becsülhetjük meg. Elvileg a ahol a T a szakítószilárdság , E a Young-modulus.
Probléma hogy különféle üvegek nagyságrendileg is eltérő adatokat tartalmaznak, ezért ezen a ponton mindenképpen meg kell állni és kiválasztani valamelyiket.
Másrészt persze a Young-modulust a lineáris rugalmassági tartományban szokták felvenni, az elasztikus, folyási, lefűződési tartományban más módon kellene számolni. Kerámiáknál persze nincsen folyás, ott repedések történnek, és bár az üvegek amorf, extrém nagy viszkozitású folyadékoknak tekinthetőek, de itt azért mégis inkább az utóbbiakhoz állnak közelebb.
Kérdés persze hogy a fentiek milyen jó közelítést adnak, de nagyságrendileg talán stimmelni fog a végeredmény.Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2017.12.09. 13:06
]]>