Szóval ha a hajtómű nem pontosan a tömegközéppont alatt van, akkor lesz egy állandó forgatónyomaték, aminek a hatására a műhold egyenletesen gyorsuló forgásba kezd:
Innen két integrálással könnyen kijön a szögelfordulás:
Ez lesz a tolóerő irányának mindenkori szöge is.
A 0 fokos iránynak a vízszintes x tengelyt választva:
A gyorsulás pedig:
A sebességek pedig ebből integrálással:
Bár a és függvényeket nem tudom analitikusan kiintegrálni, de megtaláltam az ún. Fresnel-integrálokat, amik pont ennek a két függvénynek az inegráljai.
És az a jó, hogy mindegy is, milyenek ezek a függvények pontosan, mert mindketten ugyanoda konvergálnak:

Még azzal sem kell foglalkozni, hogy pontosan hova tartanak, és a paraméterek hogyan változtatnak ezen, a lényeg, hogy ugyanoda tartanak.
Mert ha azt akarom vizsgálni, hogy hosszú idő múlva a műhold mennyire fog eltérni asszimptotikusan az eredeti iránytól, akkor a két sebességkomponenst csak el kell osztani egymással, és a határértéket venni a végtelenben, így pedig minden kiesik:
Vagyis a végtelenbe tartva , azaz az irány 45 fokos.
Ezt elsőre nem gondoltam volna, pedig logikus, hogy amikor a pörgés már nagyon gyors, akkor a műhold már semerre sem gyorsul, hanem nagyjából állandó sebességgel repül, egyenesen. A 45 fok viszont nem jött volna ki számolás nélkül.Statisztika: Elküldve Szerző: Antares — 2017.01.12. 21:26
]]>