A mögötte rejlő gondolat a következő:
-Lézerekkel az aszteroida felületére próbálnak fókuszálni
-A lézer felhevíti a felületet magas hőmérsékletre, melynek az értéke összetételfüggő. 3000 Kelvinnel számolnak több helyen.
-A felületen lévő anyag elszublimál, vagy elforr, és elszakad a felszíntől.
-Ennek az ellenereje az aszteroida többi részére hat, ami kis mértékű gyorsítást ad.
- Ez a gyorsítás hosszú idő alatt végülis eltérítheti az aszteroidát, mintegy 1-10 év alatt.
Ez természetesen nagy távolságot jelent, ilyen távolságba lézereket igen nehéz volna fókuszálni, az energia viszonylag nagy területen terjed szét.
Erre egy lehetséges megoldás, hogy az egész lézerrendszert kilövik, és az aszteroida közelébe juttatják.
Másik (népszerűbb) lehetőség, hogy maximalizálni igyekeznek a lokális teljesítménysűrűséget, amihez ebben az esetben sok lézerből álló rendszer nyalábjainak fázisait rendezik össze.
Ebbe egyrészt az atmoszféra beleszól, másrészt nagy koherenciahossz szükséges, de kivitelezhető, ha Földköri pályára, vagy a Holdra telepítik.
Mindenesetre olyat írnak, hogy 30m átmérőjű folton 10MW/m^2 átlagos teljesítménysűrűséget képesek kivitelezni, ezzel nagyságrendileg 1000kg/s tömeget távolíthatnak el az aszteroidáról.
De így is egy elég hosszú folyamatról lenne szó, és valószínüleg kevésbé izgalmas filmet lehetne készíteni róla.Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2017.07.18. 19:23
]]>