Hogy az utóbbi lehetőséghez megfelelőek-e a feltételek a kérdéses holdakon, azt persze csak jövőbeli mérések döntik el.
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.07.30. 20:50
]]>
]]>
Statisztika: Elküldve Szerző: rasta27 — 2018.07.16. 23:30
]]>
]]>
1)Az egyik fontos kérdés, hogy hogyan történik a sejtek növekedésének és osztódásának az összehangolása, vagyis annak a mechanizmusnak a megismerése, amely révén az adott sejt "el tudja dönteni", hogy elegendő méretűre növekedett, hogy az osztódás biztonságosan kivitelezhető legyen.
Az eukarióta sejtek esetén ismert, hogy a sejtosztódási ciklusukon belül van egy "ellenőrzési pont" ().
A mitózis csak akkor indul be, ha előre rögzített feltételek maradéktalanul teljesülnek.
A sejtnek elegendő energiával kell rendelkeznie, funkcionálisan egészségesnek kell lennie, és a megfelelő külső jeleket kell megkapnia, mielőtt elindul a sejtosztódás. Ha az osztódás folyamata elindult, az teljesen irreverzivibilis.
A folyamat szempontjából fontos fehérjék (ciklinek, CDK-k) együttese a sejten belüli információknak nagyon széles spektrumára reagál egyidejűleg (pl: a kromoszómák megkettőződésének befejezésénél, illetve az esetleges DNS-sérülések esetén).
Adott fehérjék működését befolyásolva nagyon nagy, vagy nagyon kisméretű sejtek alakulhatnak ki az adott szövetben.
()
2) Ennél is érdekesebb a szöveten belüli kommunikáció problémája.
Külön érdekes kérdés, hogy az idegrendszerben, ahol az egyes sejtek növekedési irányai fontosak lehetnek, milyen mértékben lényeges a növekedő sejtek kommunikációja, illetve ez hogyan történik.
Ezzel kapcsolatban talán külön is érdemes megemlíteni azt a problémát, ami a sejtek közötti "ultragyenge fotonemisszió"-t mint biológiai kommunikációs lehetőséggel kapcsolatos. Sajnos ennek az irodalmában "biofoton" néven nagyjából azonos arányban találhatóak komolyan vehető, és ezoterikus cikkek, és a kísérleti adatok egy része sem egyszerűen reprodukálható.
()
()
Statisztika: Elküldve Szerző: G.Á — 2018.04.13. 16:38
]]>
]]>
Statisztika: Elküldve Szerző: takacs.ferenc.bp — 2018.03.11. 12:50
]]>
]]>
]]>
]]>
]]>
Úgy harminc évvel ezelőtt Pálinkás úr (vegyész docens) határozottan tagadta a szén félvezető tulajdonságait. Manapság meg már elő tudnak állítani szénből félvezető struktúrákat (makromolekulának is nevezhetjük).
Vajon az evolúció nem csinált még valami hasonlót eddig?
Az emberi (esetleg állati vagy növényi) szervezetek nem tartalmaznak félvezető tulajdonságú vegyületeket?
Néhány milliárd év múlva felpuffad a Nap, és el kell hagynunk a Földet. Egyesek szerint akkorra az ember (vagy értelmes(ebb) utódja) gépekben ölt majd testet, a mai formában ismert szerves élet átalakul, megváltozik. Mesterséges vagy természetes úton. Talán elképzelhető, hogy az evolúció által spontán módon félvezető tulajdonságú anyagok kezdenek kialakulni az élő szervezetekben.
Ennek persze ellentmond egy másik szabály, ami az evolúció ellen dolgozik (DGy egyik előadásában volt róla szó).
Az evolúció konzervativizmusa: A DNS pont ilyen sajnos, megcáfoltam önmagam.
+++
Kiegészítés: mesterséges úton esetleg el lehet indítani a folyamatot.
Például amitől a környzetvédők annyira félnek, hogy az amerikai génkezelt kukorica fogyasztása megváltoztatja az emberi géneket.
Statisztika: Elküldve Szerző: Zsolt68 — 2017.07.19. 12:45
]]>
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Global_ ... ss_Project
korrelációk megmaradási törvényekre visszavezetve: http://mek.oszk.hu/00500/00571/html/s12.htm
(nagy adathalmazokban előforduló korrelációk: http://www.tylervigen.com/spurious-correlations)
Statisztika: Elküldve Szerző: Macska Bonifác — 2017.05.27. 12:06
]]>
]]>
]]>